A Mária Terézia-szobor.
A Mária Terézia-szobor.
A Vizi-kaszárnyánál van a város legszebb szobra: a koronázó-emlékszobor. Pozsony szab. kir. város emelte Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára, Magyarország ezredéves fönnállásának és a pozsonyi királykoronázásoknak az emlékére. Ünnepies leleplezése 1897 május hó 16-ikán ment végbe országos fénynyel, a király, az uralkodóház, a kormány, a törvényhozás és az állam főméltóságainak jelenlétében. A szobor a pozsonyi születésű néhai Fadrusz János alkotása, ki ezzel a művével valóban halhatatlanná tette a nevét és az első művészek közé emelkedett. A szobor 200.000 koronánál jóval többe került a városnak. Mária Terézia királynőt ábrázolja lóháton. Egyik oldalán egy magyar főnemes, a másikon marczona vitéz áll. A koronázó dombot, melyen a szobor áll, az egész ország magyar földjéből hordotta össze a nemzet kegyelete.
A Dunára néző oldalon e szavak vannak bevésve:
„VITAM ET SANGUINEM”
A város felé fordított oldal felirata ez:
„Magyarország fönnállásának ezredik évében, a királykoronázások emlékére
emelte Pozsony szab. kir. város közönsége 1896.”
emelte Pozsony szab. kir. város közönsége 1896.”
Pozsony. – A koronázó Domb-tér.
Körper K. felvétele
160A szobor aljában a következő, pergamenre írt okirat van elhelyezve, melyet Thaly Kálmán országgyűlési képviselő, a Magyar Tud. Akadémia rendes tagja szerkesztett:
„A magyar állam I. Ferencz József ő császári és apostoli királyi Fölségének dicsőséges uralkodása és losonczi Bánffy Dezső báró miniszterelnöksége idejében, 1896-ban ezeréves fönnállásának emlékét ünnepelvén, Pozsony szab. kir. város közönsége, már ő Fölsége megkoronáztatása negyedszázados évforduló napján: 1892 június 8-ikán tartott díszközgyűlésében, Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára, hazafias lelkesedéssel egyhangulag elhatározá, hogy az ezredévi ünnep magasztos alkalmára, a hajdani koronázási domb helyén méltó emlékművet állíttat. Ez emlékmű Dröxler Gusztáv kir. tanácsos polgármestersége alatt Fadrusz János akadémiai szobrásznak, e város szülöttének tervei szerint és munkájával, még ugyan 1896-ban elkészülvén, fönt dicsőített Fölséges Királyunk legmagasabb személyének, a Fönséges Uralkodóház tagjainak, az ország Herczegprimásának és zászlósurainak, a törvényhozás mindkét háza s a kormány tagjainak, Pozsony város közönségének, a törvényhatóságok, a tudomány-egyetemek, műegyetem, a magy. tud. akadémia és más meghívott kulturintézetek képviselőinek, bel- és küföldi díszes vendégseregnek s megszámlálhatatlan közönségének jelenlétében, 1897 május hó 16-án, nagy ünnepélylyel felavattatott, gránittalpazatával, márványszobraival örök időkre büszkén jelképezendő a királyi eskü és a törvények állandó, sérthetetlen szentségét s emlékeztetvén a koronázások szertartásainál ezen helyről a világ négy tája felé irányzott jelképes jelentésű, királyi kardvágásokra; különösen pedig lélekemelő emlékezetére a magyar hazaszeretetnek, a magyar törvénytiszteletnek s ama törhetetlen hűségnek, a melylyel e nemzet az árván maradt és a félvilágtól megtámadott bájos, fiatal Királynőnek, dicsőemlékű Mária Teréziának ingadozó trónját s a magyarok lovagias oltalmába ajánlott fönséges családját, az ősz nádor erdődi Pálffy János gróf buzdító fölhívására, példátlan lelkesedéssel „életet és vért” áldozva, világbámulta vitézséggel megmenteté s ádáz elleneit visszaverte vala.
Emlékszobor, Te, a magyar hűség, magyar hősiesség, magyar lovagiasság és törvénytisztelet, Te, az ősi magyar erények kővé vált hirdetője, állj rendületlenül! Állj örök időkig! Állj, míg az ezeréves, imádott haza áll!”
Pozsony. – A Mária Terézia-szobor (Fadrusz János műve).
Körper K. felvétele
A koronázó-emlékszobor helyén állott azelőtt a „koronázási domb”, mely a várost ért átalakulások következtében helyet is változtatott, míg a legutolsót 1871-ben Pozsony város közgyűlése elhordatta, de egyúttal azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy annak helyére a város költségén emléket emel.
A domb a haza minden részéből küldött földből volt összehordva, falazata díszes gránitalkotmányból állott. Három feljárója közül az egyik a város felé, másik a Hungária-kávéház helyén állott Esterházy uradalmi magtár, a harmadik a Lanfranconi-ház helyén állott kir. sóház felé nézett, s a domb gyepes lejtőit erős lánczokat tartó oszlopok szegték be.
Az 1871-ben lebontott domb 1775-ben épült, a katonai szertárnak használt régi gabonatár helyén kétszáztíz esztendeig fönnállott régi királydomb helyett, a melyet a gabonatár építése miatt bontottak le 1774-ben. A Mária Teréziától emelt királydomb e szerint 96 évig állott fönn és két király koronázásakor használták. (II. Lipót 1790 nov. 15-én és V. Ferdinánd 1830 szept. 28-án, ez utóbbi volt tehát az utolsó.) A régi koronázó-dombon 1563 szept. hó 8-án volt az első kardvágás. (I. Miksa.) Azóta ide lovagoltak föl királyaink (Rudolf, Mátyás, stb.).
A Kossuth Lajos-tér Pozsonyban.
Körper K. felvétele
161A koronázó-emlékszobor környéke jelenleg szépen van parkozva. Innen a Duna-parton a Justi-sor az állandó hídhoz vezet. Itt van a dunagőzhajózási társulat állomáshelye és raktára. A hídon túl azután a gyárakhoz (városi villamos vasúti, posztó-, kőolajfinomító- és bőrgyár), majd az új téli kikötőhöz érünk, melynek munkálatai 1897-ben kezdődtek. A kikötő 50 hold terjedelmű és minegy 250 hajóra van számítva. Előtte van a Malom-liget.
Az állandó dunai hídtól a Baross Gábor-út vezet a Vásártérre. Ebben az utczában van a régi hidász-kaszárnya, (mely 1857-ben épült és eredetileg cs. katonai altanodának volt rendelve), a cs. és kir. hadtestparancsnoksági épület és az osztrák-magyar bank pozsonyi fiókjának pompás palotája. A hidász-kaszárnya előtti téren most csinos parkocska van. A Baross-út végén, illetőleg elején van a Grössling-utcza, mely a koronázó-dombtérnél kezdődik és a Kempelen-útnál végződik, mely aztán a Justi-sorra visz. A Grösslingen van a legszebb pozsonyi fürdő (a Pozsony-fürdő), mely a Ventur-utczában levő pozsonyi iparbank tulajdona. Néhány évvel ezelőtt épült és hidegvíz-gyógyintézete is van.
A koronázó-emlékszobortól a Híd-utczán át jutunk a Kossuth Lajos- (azelőtt Séta-) térre. A Híd-utczában van a régi hidász-szertár, mely most már a város tulajdona, és melyről már föntebb is szólottunk. Mária Terézia építtette. Nyugati oldalán a következő fölirás van: „providentia Mar. Theresiae Aug. Res frumentaria constituta A. 1773.” – Ez épülettel szemben a Magyar király-, majd odább a sarkon a háromemeletes Nemzeti-szálló fekszik. Mindkettő keresett helye az idegeneknek. A Nemzeti-szálló mellett, a Kossuth-téren van a Palugyay-féle Zöldfa-szálló. A város legelőkelőbb vendéglője ez. Sok történelmi emlék fűződik ez épülethez. Ennek erkélyéről hirdette ki Kossuth Lajos 1848 márcz. 17-én Magyarország újjászületését, a mikor Pozsonyba az országos küldöttség visszatért és azt az örömhírt hozta, hogy V. Ferdinánd gróf Batthyány Lajost bízta meg a független magyar miniszterium megalakításával. A Zöldfa-szállóval szemben, a tér másik oldalán, a Ventur-utcza sarkán, a volt Holinger-féle (most Secessio-) kávéház áll, mely a 40-es években a jurátusok kedvelt találkozóhelye volt. Itt beszélte meg az országgyűlési ifjúság a tennivalókat. Innen indultak tüntetésekre, itt hányták-vetették meg az ország ügyeit. Ugyancsak a Kossuth Lajos-téren van id. Pálffy János gróf palotája, melyben a gróf lakosztályain kívül az uradalom központi irodája van elhelyezve. A gróf lakosztálya itt is, mint minden más kastélyában és palotájában, telve vannak ritka és nagybecsű műtárgyakkal, remek régi bútorokkal és rendkívül gazdag és becses képgyűjteménynyel, melyben a németalföldi képek gazdag sorozata különösen kiemelendő.
Pozsony. – A Ganymed-díszkút (Tilgner Viktor műve).
Körper K. felvétele
