Istvánfalu.
Istvánfalu.
Istvánfalu, a Kis-Kárpátok alatt fekvő tót kisközség, 58 házzal és 407 róm. kath. vallású lakossal. E község első írott nyomára jó későn, 1596-ban találunk először, a mikor Stefelsdorf, Stefansdorf a neve; később Stefanova néven is említve van. Jedlicska munkája szerint hajdan Schönau volt a neve. Tény, hogy ily nevű község már a XVI. században fennállott, hogy továbbá a község közelében levő tavat ma is Sajnavi tónak nevezik és végre, hogy egy 1540-ik évi jegyzék szerint ez a Schönau ez időben egészen puszta és lakatlan volt. Pálffy János grófnak 1725-iki levele Istvánfalvát pusztult községnek mondja. Bél Mátyás azt állítja, hogy elpusztulása előtt 200 ház volt benne. Pálffy Miklós báró a XVI. század végén újra telepítette s akkor pátrónusa után Szent-Istvánfalvának nevezték el. Mindenkor Vöröskővár tartozéka volt és az újabb korban jutott a Pálffyak kezére. A község birtokában régi gótikus mívű ezüst pecsétnyomó van. Csúcsíves templomát, mely már a XV. században fennállott, a telepítéskor átépítették. Az egyháznak kb. 500 kötetből álló könyvtára van. A község határában a Rákóczy-féle felkelés alatt, 1705-ben ütközet volt. 1596-ban említve van a községhez tartozó Roszna major is, mely ma Bosna major nevet visel. A községet 1849-ben tűz pusztította el. Postája Pudmericz, távírója és vasúti állomása Cziffer.
