Vízkelet.
Vízkelet.
Vízkelet, mátyusföldi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 141 házzal és 1138 róm. kath. vallású lakossal. E községet már 1297-ben említik az egykorú okiratok, a mikor III. Endre Bogár fia Márton comesnek adományozza. Ez időben, Wyzkeleth alakban, már mai nevén szerepel és pozsonyi várföld volt. A pápai tizedszedők jegyzékébe Vizquelt eltorzított alakban van feljegyezve. 1411-ben Berencsi Gergelyfi István, Kürti Békefi János és Kiskürti Mihályfi Jakab ellenében e birtokra igényt tart. A XV. században már a Vizkeleti család is szerepel birtokosául. 1553-ban Báthori András és özv. Bernstein Jánosné a tulajdonosa. Ez a birtokrész a XVI. század vége felé a Thurzóké lett, kikről az Esterházyak birtokába jutott, de 1656-ban Majláth Miklós, 1674-ben zálogjogon Lindvay Márton és a XVIII. században a Somogyiak is birtokosai voltak, sőt kisebb nemesi birtokosai között a Jurovics, Székely és a Prányik családok is szerepeltek. 1782-ben Liskovics József tekintélyes polgár szegényalapítványt tett itt. 1763-ban földrengés volt a községben, 1832-ben pedig tűz pusztította el nagyobb részét. Van benne régi úrilak is, mely Németh János tulajdona. Temploma nincs. Saját postája van, de távírója és vasúti állomása Diószeg. Ide tartozik Dunaeve és a Zúgói major, továbbá a Szigeti tanya és malom.
