Etre nemzetség.
Etre nemzetség.
Az Etre-nemzetség. 1240-ben IV. Béla király e nemnek összes, akkor tíz szállást tevő tagjairól elismerte, hogy ők a szent király szabadjai közé tartoznak. (W. II. 101.) 1248-ban pedig Etre és fiai azon panaszszal járulank ispánjuk elé, hogy eddig bírt örökös földjüket folyton rontja az árvíz és így nem tudják, miként szolgáljanak a várnak. Az ispán adott nekik más – két ekényi – szárazföldet Karcsán. Ez a föld, melyen Etre-Karcsa falu keletkezett, tartotta fenn a nemzetség nevét. A karcsai donácziót azután 1249-ben az új pozsonyi comes, 1253-ban pedig maga a király is megerősítette. (W. II. 206., 209., 231.) 1253-ban nem csupán Etre és leszármazói, hanem Jakab fia Bodó, Ország, Otmár fia Joakim és János, Kelemen fia Dobet és Otk, Szalonta fia Györk, Tóbiás fia Cseke, Mamfej fia Morám és ennek fia János is perelnek a sokféle Karcsán lakó pozsonyi várnépekkel egy ekényi örökös földjükért és a vár réteiből, halászó vizeiből őket megillető harmadért. Az elmérgesedett pernek párbaj vetett véget, a melyben az Etre nemzetség 671bajnoka győzött. A nemzetség tajgai a többféle Karcsán bírtak földeket. Az országos nemesek sorába a nemzetség tagjai csak 1355 után emelkedtek. (V. ö. Karácsonyi i. h. 175. l.)
