Az ellenreformáczió.
Az ellenreformáczió.
De az ellenreformáczió, mely különösen Nagykanizsának a török uralom alól 1690-ben történt felszabadítása után nehezedett a somogymegyei evang. gyülekezetekre, sok evang. egyházközséget megsemmisített és az evang. hívek számát nagyon megapasztotta.
Az 1681. évi soproni országgyűlés utáni többrendbeli explanácziók és rezolúcziók alapján az evang. egyház ellenségei folyton azt hangoztatták, hogy az evangélikusoknak csak az artikuláris gyülekezetekben szabad nyilvános istentiszteletet tartaniok, egyebütt csak magánistentiszteletre gyűlhetnek össze. Sok zaklatásnak voltak a reformáczió követői kitéve, sok templomot, iskolát, gyülekezetet elvesztettek; csak Surdot tekintették a megyében artikuláris egyháznak. Itt azért nem szünetelt sohasem az evang. vallásgyakorlat, valamint Nemespátróban sem, mely Surdnak társgyülekezete, illetőleg filiája volt. Éppen akkor, mikor erre a legnagyobb szükség volt, működött Surdon 1755-től 1779-ig Kuzmics István, nagytudományú pap és bibliafordító, ki az újszövetséget lefordító vend nyelvre és ki a nagy területen lakó evang. híveknek lelki gondozását hűségesen teljesíté.
