Az első szervezkedés.
Az első szervezkedés.
Hogy mikor csoportosultak először egyházmegyébe a somogyvármegyei evang. egyházközségek, azt, oklevelek hiányában, nem sikerült pontosan megállapítanunk, de valószínűnek tartjuk, hogy már az első szervezkedés idején választottak maguknak esperest, talán többet is. Annyit azonban tudunk, hogy Schemtei Benedek légrádi lelkész 1646-ban esperes volt és hogy 1661-ben Deselvics István szintén légrádi ág. h. evang. lelkész is esperes volt és az ő esperességébe tartozott: Légrád, Surd, Zákány, Szentkirály, Udvarhely, Berény, Tarany, Eötvös és még néhány zalavármegyei gyülekezet (Payr S.: Egyháztörténeti emlékek 132, 148. l.). E Deselvics István oly kiváló pap volt, hogy 1665-ben püspökségre is nyert szavazatot (Payr: Egyháztörténeti emlékek 202. l.).
A XVIII. század elején, 1720 körül, megalakul a tolna-baranya-somogyi esperesség, melyhez a Somogymegye éjszakkeleti részén levő gyülekezetek is, mint Tab, Kötcse, Bábony, tartoztak. Ezt Szeniczei Bárány György sárszentlőrinczi jeles lelkész és esperes szervezte. De a vármegyének délnyugati részén levő gyülekezetek a kemenesaljai esperességhez csatlakoznak. Miskey Ádám kemenesaljai esperes 1749 jún. 5-én kelt levelében, melyet a surdi gyülekezethez írt, tanító alkalmazása tekintetében intézkedik. Majd később, 1759-ben és 1766-ban, Perlaky Gábor kemenesaljai esperes meglátogatja a nemespátrói evang. egyházközséget, mely alkalommal iskola- és templomfundus adományozása tárgyában is történik intézkedés (Mesterházy S.: Nemespátró története). Perlaky Gábor utóbb, 1771-től 1768-ig, a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület jeles püspöke lett.
556Volt azonban idő, úgy 1780 táján, mikor az úgynevezett felsőtolna-somogyi esperességhez tartoztak a nyugati részen levő gyülekezetek is, lévén annak Murmann Mihály ráczkozári alesperes alatti része a következő egyházakból összeállítva, úgymint: Etsény, Szentkirály, Nemespátró, Surd, Tab, Bábony, Gyékényes, Iharosberény, Kötcse és Vése (Payr S.: Egyháztörténeti emlékek 380. l.).
