Vikár Béla.
Vikár Béla.
Vikár Béla, a keleti keresk. akadémia tanára, kiváló ethnografus és író, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1859 ápr. 1-én Hetesen. Középiskoláinak elvégzése után, a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1880-ban országgyűlési gyorsíró lett és később átvette a „Gyorsirászati Lapok” szerkesztését, melyet 1886-tól, megszakítással, 1909-ig szerkesztett. Ugyancsak egyik alapítója és később szerkesztője volt az „Élet” czímű modern szépirodalmi hetilapnak is, majd szerkesztette és kiadta a „West-Östliche Rundschau” czímű politikai és irodalmi havi folyóiratot 1894–95-ben. Vikár különösen ethnografiai kutatásaival, a finn népköltészet remekeinek magyarra fordításával szerzett nagy érdemeket. 1889-ben félévig Orosz- és Finnországban tartózkodott, hogy a finn nyelvet és irodalmat tanulmányozza. Visszatérve, előbb a Kalevalából egyes énekek fordítását közölte, majd 1909-ben megjelent a Kalevala. Ugyancsak finn eredetiből fordította Kullervo énekei-t, melyet a Kisfaludy-Társaság a Széher-díjjal jutalmazott. Kalevalai tanulmányok czímű munkája, a magyarok ősvallásának a finn hagyományokban található nyomait kutatja. Nagyon hasznos szolgálatot tett az irodalomnak a magyar népköltészet maradványainak gyűjtésével: saját, eredeti módszerével nemcsak a szöveget, hanem a költemények dallamát is sikerült neki feljegyezni és így a feledéstől megmenteni. Kutatásait különös szeretettel vármegyéjére terjesztette ki és ennek eredménye Somogymegye népköltése (1905) czímű értékes munkája. Ethnografiai, foklorisztikai és értékes műfordítói munkásságát az Akademia is elismerésével jutalmazta, midőn őt 1911-ben levelező tagjául választotta meg. Azonkívül levelező tagja a Finn Irodalmi Társaságnak és a Finn-Ugor Társaságnak, választmányi tagja a M. Néprajzi és a M. Nyelvtudományi Társaságnak, alapító tagja a Philologiai Társaságnak, elnöke az Országos Gyorsíró-Egyesületnek stb.
A szaklapokban és a szépirodalmi lapokban megjelent igen nagyszámú politikai s tudományos czikkein, költeményein stb. kívül önálló művei az említetteken kívül még: A hold regéi. Írta Suonio (Krohn). Finnből ford. Bpest, 1882 (Olcsó könyvtár 148). – Gáti István Stenografiája kapcsolatban a modern stenografiával. U. o. 1889. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XIV., 12.) – Kolerás világ, vagy a Baczillus koma szomorú és igaz története. 272Legifjabb Tatár Pétertől. U. o. (1892. Versben.) – Az aranyember vagy a rongyos bankó. Írta legifjabb Tatár Péter. U.-ott, év n. – A valutareform ismertetése népies versekben. Írta: legifjabb Tatár Péter. U. o. év n. – Polgári házasság, vagy Jézus mint feleségszerző. Írta legifjabb Tatár Péter. U. o. év n. – Markovits Iván életrajza, 1838 jún. 12.–1893 ápr. 5. Írta V. B. Autografálta és kiadja Medgyesi Károly. U. o. – Árpád és Habsburg, vagy a király kegyelete. Ünnepi költemény. Kimnach rajzaival. U. o. 1898. – Ibsen: A nőgyűlölő. Ford. U. o. 1898. (Magyar Könyvtár 41.) – Budenz-emlék. Ünnepi beszéd 25 éves jubileumán. U. o. 1901. – Kalevalai tanulmányok. Vonatkozással a magyar ősvallásra. U. o. 1901. – A Kalevalából a Lemminkäjnen runok. Finnből ford. U. o. 1901. (Magyar Könyvtár 209.) – A hun-magyar írás, vagy a rovás írás. Három eredeti írásrajzzal. Székely-Udvarhely, 1903. – Virág mesék. A képeket rajzolta Kreidolf Ernő. U. o. 1903. – Szücs Marcsa népballadának eredete. U. o. 1906. – A regős ének. U. o. 1906. – Adalékok Dessewffy Arisztidhez. U. o. 1910. (Költemény.) – A magyar népköltés remekeit szerk. és bevezetéssel ellátta (Budapest, 1907. Két kötet. Remekírók Képes könyvtára I., II.) és Szilágyi Dezső beszédeinek II. kötetét (Budapest, 1900.) Sajtó alá rendezte a Markovits Iván „Gyorsírás” czímű munkáját. Budapest, 1904, 1908 és 1909.
