Bárdudvarnok.
Bárdudvarnok.
Bárdudvarnok (azelőtt Bárd-Szerászló). A kaposvár–barcsi helyiérdekű vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 270, lakosaié 1616, a kik közül 1110 róm. kath. és 489 református. Postája, távírója és vasúti állomása Bárdibükk és Lipótfa. E helység Bárd, Lipótfa, Bánya és Szerászló egyesüléséből keletkezett. Bárd 1229-ben fordul elő első ízben, a székesfehérvári káptalan birtokaként. 1268-ban a királyi udvarnokoknak volt itt földjük. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék is említi és ekkor már plebániája is volt. 1446-ban Mérey László itteni birtokai fölött a Szákosfalvi, a Mérei Kalacsa és a Fecske családok egyezkednek. 1448-ban az Osztopáni Perneszi családot iktatják itt be. 1447-ben a Szákosfalvi család tart hozzá jogot. 1496-ban, a mikor a Perneszieké, Kwsthosbardya alakban fordul elő. 1526-ban II. Lajos király egy részét Perneszi Ferencznek és általa testvéreinek: Péternek és Balázsnak adja. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári őrkanonoké. 1550-ben Bárd Dersfi Farkasé. Szerászló első ízben 1411-ben fordul elő az Illyemindszenti család birtokaként. 1421-ben a Tamási Vajdafiak nyerik adományul. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 2, az 1571-iki szerint 9 házból állott. Bárd 1695-ben Perneszi Zsigmond és Perneszi Anna Juliánna férj. Babócsay Ferenczné birtoka. Szerászló 1726-ban Sárközy Jánosé, 1733-ban a Koroknay családé. Bárd az 1726–1733. években a Perneszi családé, a míg Szerászló 1752-ben Szily Ádámé és nővéreinek gyermekeié. 1776-ban Bárd a Nagy, a Csapody, a Terstyánszky és több más család birtoka. 1835-ben Szerászló a Somssich családé, 45míg Bárd ugyanakkor puszta volt. Jelenleg gróf Somssich Gézának, Goszthony Mihály dr.-nak, Darnay Bélának, Petracsek Vilmosnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartoznak a következő lakott helyek: Bánya-helység, hol Darnay Bélának és Dongó Jenőnek úrilakuk van. Az itteni birtok a csébi Pogány családé volt és vétel útján került 1889-ben Darnay birtokába. Bárdibükk-puszta, mely 1835-ben a Mérey családé volt, Józsefé, jelenleg dr. Goszthony Mihályé, kinek itt két szép új úrilaka is van. – Lipótfa helység már a középkorban fennállott. 1456-ban Ipothfalwa, alakban fordul elő; ekkor Ipoltfalvi Miklós nyeri adományul V. László királytól. Jelenleg Petracsek Vilmosé. Szend-puszta 1403-ban Zend alakban fordul elő és ekkor Szilva Mihály és Rinyamelléki István kapják adományul. 1443–53-ban, valamint 1536-ban Kaposujvárhoz számították. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családoké. Jelenlegi birtokosa: Goszthony Mihály dr. – Alsózsippó-, Felsőzsippó-, és Újzsippó-puszták 1752-ben Zsipfalva alakban fordulnak elő. Ekkor Szily Ádám itteni birtokaira megerősítő levelet nyert a nádortól. – Kopaszhegy-puszta jelenleg gróf Somssich Gézáé és testvéreié. Ez régi, gróf Somssich Pongrácz féle birtok, mely örökösödés és részben vétel útján került a Somssichok birtokába, a hol a jelenlegi tulajdonos 1912-ben kényelmes kastélyt építtetett. Van itt nagyobb könyvtár is, egy nagyértékű és ritka becsű, több száz darabból álló japán képgyűjtemény, sok meisseni parczellán, modern magyar mesterek festményei és az ide tartozó Vota-pusztán talált kőkori régiségek. Öregzsippó és Olajhegy szőlőhegyek. Magányos-puszta Goszthonyi Mihály dr.-é. Vota-puszta jelenleg szintén Kopaszhegyhez tartozik.
Bárdudvarnok. – Gróf Somssich Géza kastélya. Kopaszhegypusztán.
Bárdudvarnok. – Goszthony Mihály dr. kastélya, Bárdibükk pusztán.
