Kereki.
Kereki.
Kereki. A Balatontól délre eső magyar kisközség. Házainak száma 76, lakosaié 490, a kik nagyrészt róm. kath. vallásúak. Postája Kőröshegy, távírója és vasúti állomása Szántód. Első ízben III. Béla királynak, a székesfehérvári János lovagok részére 1193-ban kiállított megerősítő levelében fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát plebániája is volt. Régi templomának romjai 1878-ban még megvoltak. Az alapkövek felszedésekor emberi csontokat, olvasószemeket, kettős réz keresztet találtak ott, szláv felirattal. 1451-ben két Kereki helységről emlékeznek meg az oklevelek. 1467-ben Enyingi Török Péter birtokában találjuk. 1495-ben Nagykerekit és Kiskerekit a Báthoriak nyerik adományul. 1530-ban Báthori András itteni birtokait Perneszi Ferencznek adta el. 1564-ben Perneszi Farkasé, 1583-ban Andrásé volt. Az 1563. évi török kincstári fejadólajstrom szerint 12 adóköteles házból állott. 1573–74-ben 14, 1580-ban 10 házat írtak össze benne. 1598–99-ben a tihanyi vár tartozékai között sorolják fel. A XVII. század első felében elpusztult. 1665-ben e pusztát Perneszi János Salomváry Jánosnak adta el. 1695-ben Perneszi Zsigmond itteni birtokait Babócsay Ferencznének, szül. Perneszi Anna Juliannának, adta el. 1710–1733 között még a Perneszieké volt. 1835-ben a Tallián, a Csapody és a Baranyay családok voltak a földesurai. Tőlük 1849 után Satzger Keresztély vásárolta meg és jelenleg is Bálványosi Satzger Pálnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templomot az akkori földesúr, Vizeki Tallián Boldizsár cs. kir. kamarás, 1830-ban építtette. Kereki mellett találhatók Katonavár (Kupavár) romjai, melyeknek jelenlegi tulajdonosa Bálványosi Satzger Pál, kinek nagy gonddal fentartott ezerholdas vadaskertjében, meredek hegytetőn, terül el a remek kilátást nyujtó romvár. Békefi Remig Fejérkő várát és a mai Katonavárat ugyanegy várnak tartja. Fejérkő 1396-ig a királyé volt. Ekkor Zsigmond király Marczali Miklósnak adományozta. 1474 óta a Báthoriaké, a kik 1495-ben II. Ulászló királytól új adományt nyertek e várra. A községhez tartozik: Amália-puszta.
