Lengyel (Tóthi, Lengyeltóthi, nemes és báró).
Lengyel (Tóthi, Lengyeltóthi, nemes és báró).
Századokig a vármegye Balatonmellékének vagyonos, időlegesen országos szerepű tagja. 1496-ban Tóthin, a melyet épp e családról neveznek Lengyeltótinak és Középtikoson birtokol. Első kimutatható őse László, vármegyénknek az 1505. évi országgyűlésen követe, 1507-ben a királyi tábla bírája. Fiai és leányai a vármegyében házasodtak. Zsófia Túri Szántói Jánosnak, Orsolya Osztopáni Zöld Péternek, Julia Véssey Lászlónak, Borbála Rátóti Gyulaffy Istvánnak lett neje. Idősb fia, János (1527-ben), Ferdinánd király asztalnoka. Második fia Gáspár, kinek dédunokájával, János kapitánynyal ága kihalt. A család vagyonosságának alapját a harmadik fiú, Boldizsár vetette meg, a jelentékeny vagyonú Faiszy Katalinnal, anyja, Somlyay Péter leánya, Anna után a Somlyay-birtoknak is egyik örökösével. Ezek fia István, 1577-ben osztozik meg testvéreivel; már nem vármegyénk területén, hanem Győr és Komárom megyékben él. Hathalmi György és Némai Kolosi Erzse leányával, Zsófiával idősebb fia Jánosban (él 1630), ifjabb fia Miklósban (él 1613). Jánosnak neje Géczy Zsuzsa, kitől hat leánya volt. Miklós neje Gróff Mária, négy fiuk közül csak Zsigmond folytatta a családot, ki (él 1662) nős Kisfaludy Katával; fiuk, Miklós, osztályos vérrokonaival, a Méreyekkel visszatér vármegyénkbe, rendbe hozza a Lengyel családot illető birtokait s 1722-ben a Mérey-ággal megosztozik a Somlyay-Faiszy örökségen. Ebben, mint leányági háramlásban, kénytelen helyet adni öregapjának, Miklósnak nővérétől, Katától, Nádasdy Tamásnétól származott rokonainak, a Nádasdyaknak, Salléroknak, Bertalanéknak, Felsőbüki Nagyoknak és Belericséknek, míg a János és Géczy Zsuzsától származó leányág csak annyiban örökösödött, a mennyiben a Méreyekkel való gyakori összeházasodás által a másik ágon is jogigénylő volt. A kizárt ágak később érvényesítették – részben – jogaikat, az 1745-iki osztálynál. Miklós fiai: Gáspár és Lajos. Gáspárnak Sztrányai Juliával gyermekei: Lajos, ki nejével, Inkey Máriával magtalan és Gáspár, ki vagyonát jelentékenyen érintő költséggel 1779-ben bárói rangot nyer. Ága azonban vele kihalt, Pongrácz Erzsébet grófnőtől csak leányai lettek: Julia báró Pászthory Menyhért hitvese és Krisztina († 1814) báró Putheany Venczel felesége, kinek osztályrészbe a zalai birtokok jutottak. Gáspár testvére, Lajos, Nádasdy Terézzel atyja Imrének, ki a nemesi ágat sírba vitte. Nejével, Majthényi Eszterrel, György és Sztrányai Julia özv. Inkey Gáspárné leányával, leánya Anna Tarródházi Kiss Ignácznak lett nejévé. Az örökölt vagyont a leányágak nem tudták megtartani. A Pászthory-részt Juliánna veje, Rigyiczai Kovács Mihály pazarlása, a nemesi ág vagyonát Kiss Ignáczné vonta el a család kezéről. Nem a Lengyel- csak a Somlyay-Faiszy-örökségből jutott tekintélyes vagyon Miklós és Martonfalvay Magdolna leányaira: Julia Vrancsics Istvánnéra, Krisztina Nedeczky Károlynéra és Borbála Bodorfalvi Baranyai Imrénére, illetve ezek örököseire.
A család nemesi czímere: kék pajzsban zöld mezőn jobbra fordult, felugró egyszarvú. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
