Szegedy-Ensch (Mező-Szegedi báró).
Szegedy-Ensch (Mező-Szegedi báró).
Szegedről származik. A jelenleg virágzó nemzedék egyenes őse, a kitől a leszármazás szakadatlan, Tamás volt, a ki 1550-ben Szegeden született s közös törzsből ered János fiaival: Mártonnal és Andrással, a kik 1579-ben nemességújító czímerlevelet, 1596-ban pedig Bolyár és Mikla soltvármegyei birtokokra királyi adományt nyertek. Midőn 1552-ben Tóth Mihály hajduvezér, a város menekült főbírája, az 1542-ben török kézre került szegedi várat rohammal visszaszerezni igyekezett, vállalata nem sikerült és a család őseinek is menekülniök kellett Szegedről. János még 1552-ben Makóra, majd onnan Beregszászra költözött, hol egyik fia, András is született. De nem sokáig maradt itt, hanem innen sok hányattatás után Kecskeméten telepedett meg, hol 1581-ben elhalálozott; fiai: Márton és András ellenben Kassán telepedtek le. Valószínűleg az ő hívásukra jött Kassára rokonuk, alkalmasint János testvérének fia, Tamás is, a ki 1576-ban, 26 éves korában, Kassán polgárjogot nyert. Miután nőül vette Török Katalint, 1597-ben Agárdon, Zemplén vármegyében, birtokot vásárolt, hol még az 1598–99. évi adóösszeírások szerint is birtokos volt. Fia, Ferencz, 1608-ban Györgyiben (Abauj-Torna várm.) egy udvarházat és egy pusztai részt szerez zálogban. Neje, Alsó-Baksai Dédesy Erzsébet volt, a kivel 1607 előtt kelt egybe. Fia, II. Ferencz, 1632-ben egyezkedik nővérével, Katalinnal, az atyjuk után rájuk maradt mádi szőlőből és a kassai házból álló örökségen. II. Ferencz kassai hadbíró 1639-ben Pázmány, Asszonyberke és Nagyfüged részbirtokokat nyerte III. Ferdinánd királytól adományul Heves vármegyében, majd 1655-ben Eleczkén egy nemesi udvarházat és Nyitrában Surány helységet. 1646 ápr. 27-én királyi biztosító levelet nyert egy 8000 frt értékű jószágra, melynek fejében fia, Pál (1687–1710), Vas, Zala és Somogy vármegyék alispánja, az Inkei Loránth család magszakadása következtében a koronára szállott több somogyi birtokra nyert adományt. Pál ez adomány alapján még a XVII. század végén birtokába vette Inke, Sand, Lepled helységet és pusztákat. Az adománylevelet azonban, miután az Inkey család is igényt tartott e helységekre, csak 1727 szept. 12-én állíttatják ki fiai: Antal, László, később a kőszegi kerületi tábla ülnöke és Ferencz Veszprém vármegye alispánja. A fenti Pálnak Telekesi Török Katalintól született fia, Ferencz, terjesztette tovább a családot. Ennek fia Mihály, a ki 1764-ben osztozik testvéreivel. Fia, Károly (szül. 1779 decz. 7, Gór Vasmegye, † 1858 szept. 3, Hermán) cs. és kir. kamarás Imre (szül. 1812 jún. 26, † 1879 febr. 17) cs. kir. kamarás, az orosz Szent-András-rend vitéze, 1874 júl. 31-én osztrák bárói rangot nyert. Károly legidősebb fia Sándor, Somogy vármegye főjegyzője (1844–1848) és országgyűlési követe (1847–48) volt. Imre fiai: Károly (szül. 1847, † 1913) a hermáni hitbizomány haszonélvezője és Sándor (szül. 1859, † 1912) m. kir. honvédhuszárkapitány, kinek özvegye Inkén birtokos. Fia Sándor, a hermáni hitbizomány jelenlegi haszonélvezője. A család czímerét a Vas vármegyét tárgyaló kötetben közöltük (Reiszig Ede dr. adatai).
Szegedy.
