A szalacskai pénzverő- és öntőműhely.
A szalacskai pénzverő- és öntőműhely.
Külön részt kell szentelnünk Somogy vármegye legnagyobb őskori nevezetességének: a szalacskai kelta pénzverő- és öntőműhelynek, melynek mintegy 400 darabból álló teljes felszerelése külön tárlót tölt be a sümegi múzeum őskori termében.
Szalacska fennsíkjának a kecskési dűlőre néző oldalán állott egykor az őskornak e nevezetes vasipartelepe, melyet a római hódítás romhalmazzá döntött a Krisztus utáni első század első évtizedében.
E romhalmazból került elő, szőlőforgatás alkalmával, a műhely összes felszerelése, mely egyedül áll Európa eddig ismert kelta leletei között.
A pénzverő- és öntőműhely deszkákból és gerendákból összerótt faépület volt. Erre vall a romok közül előkerült nagyobbszámú, a gerendák összerovására szolgáló vaskapocssorozat. A kelta pénzverő-műhely legbecsebb felszerelése három henger- és három korongalakú, finom művű pénzverőducz. A duczok vésete három kisebbfajú barbár-kelta ezüstéremfaj verésére szolgált. A Szalacskán vert barbár-kelta pénzek, kisebbített utánzatai Maczedóniai Fülöp ezüst tetradrachmáinak. 353A pénzek előlapjukon bozontoshajú emberfejet ábrázolnak és hátlapjukon kezdetlegesen megrajzolt lovasalakot mutatnak. A pénzverő tövek ezüstfényű bronzból készültek. A korongalakú verőduczok vasgyűrű közé vannak szorítva.
A pénzverőműhely közvetetlen felszereléséhez tartozik a pénzkerekítő vágóvas és az ezüstércz olvasztására szolgáló, tűzálló agyagból készült csöves tégely. A pénzverő, öntő- és kovácsoló-műhelylyel volt összekötve. Az öntőműhely, mint azt feltárt berendezése is mutatja, a dunántúli kelták legvirágzóbb ipartelepe volt a Krisztus születését megelőző utolsó századokban. A szalacskai műhelyből látták el kovácsolt vas-eszközökkel, harczi készségekkel, nemcsak a kaposvízmenti kelta telepeket, de bizonynyal messze elágazó cserekereskedést is folytattak a dunántúli őstelepeken. A kelta kovácsműhely trébelőmunkákat is végzett; erről tanuskodnak a Szalacskán előkerült különleges alakú, kisebb-nagyobb űrtartalmú bronzüstök, melyekből egész sorozatot láthatunk a sümegi múzeumban.
Kiterjedt iparágat képviselt a szalacskai ötvösművesség is. A hazai kelta leletek között egyedül állanak a bronzból készült finom-művű szalacskai fibula- és egyéb ékszeröntő-minták, úgyszintén az öntés, kovácsolás és ötvösművességhez szükséges összes ipari szerszámok.
A sümegi múzeumban láthatjuk a szalacskai kelták nagy kovácsoló-üllőjét, kisebb ötvösüllőket, tűzfogókat, vésők, fúrók, fürészek, ponczoló- és ékítő-szerszámok érdekes sorozatát, trébelő-, szegecselő-kalapácsokat, bronzlemezhajlító-vasakat, keskeny, széles és homorú vésőket és egyéb ipari eszközöket.
Elszámlálhatatlan nagy sorozat van szemléltetően bemutatva a sümegi múzeum őskori termének tárlóiban azokból az ezüst-, bronzékszerekből és kovácsolt vasművekből, melyek mind Szalacska ipartermékei voltak. Külön táblán láthatjuk az ősfoglalkozás, azaz a földmívelés, a halászat és a vadászat készségeit.
La Tčne-ízlésű fibulákat, karpereczeket, nyakékeket, öv-vereteket, gyűrűket és a szíjazatok összetartására szolgáló keresztgombokat stb. A szalacskai vasművek sorozatát a becses kék edzésű kardok, lándzsák, tőrök, kések és egyéb harczi készségek megemlítésével zárom be, a melyek szívósságukkal és ellentállóképességükkel közelállanak a napjainkban forgalomban levő aczél-szerszámokhoz.
