A vaskor.
A vaskor.
A vaskor kezdetét hazánk dunántúli részeiben a Krisztus előtti utolsó ezer év elejére tehetjük. A vaskori műveltség terjedésének két útját ismerjük. A régibb vaskori, vagy hallstatti műveltség főszereplője az illírség volt. Az újabb, a La Tčne-ízlés terjesztőinek a keltákat valljuk. A hallstatti műveltség góczpontja az Alpesek vidéke volt, innen terjeszkedtek át a közeli Vas, Zala, Sopron és Veszprém vármegyékbe. E régibb vaskori műveltség kevés nyomot hagyott a távolabb eső vármegyékben, és Somogyban is csak igen szórványosan jelentkeznek a hallstatti ízlésű vas- és bronzművek.
Somogy vármegye vaskori műveltségének kezdetét a Kr. előtti ezer év közepe tájára tehetjük, a mikor megkezdődött a biturgiai kelták költözködése Galliából, melynek egyik nagyobb népáradata Itália felé húzódott. A másik csoport a Rajna mentén, a dunamelléki tartományok felé vette útját, itt leverve, leigázva az őslakókat, urává lett a későbbi Pannóniának. A Sigovestől vezetett egyik nagy kelta népáradat valamely népesebb törzse, a Duna mentén lefelé haladva, az ősnépek kitaposott ösvényein, a Kaposvíz mentén jutott Somogyba és megszállta a szalacskamenti őstelepeket. A másik kelta törzs ugyancsak a Kaposvíz mentén, a mai Tolna vármegyében húzódva, Regöly táján vert tanyát.
Ha a tér szűke nem akadályozna, külön kötetet írhatnék a somogymegyei kelta telepekről, különösen Szalacskáról, mely az egész dunántúli keltaság góczpontja volt.
A régészeti leletek alapján megállapíthatjuk, hogy Szalacskán székelt az egyik népesebb kelta törzs fejedelme. Innen terjeszkedtek, kisebb csoportokra oszolva, Somogyon át, a szomszédos vármegyékbe is.
A szalacskai keltaság félezer éves uralma annyi emléket hagyott reánk Somogyban, a mennyit hazánkban egyetlen más őskori terület sem hagyott.
A sümegi állami Darnay-múzeum tárlói tele vannak szalacskai kelta-emlékekkel, pedig a múzeum megalapítója csak a véletlenül felszínre került leleteket mentette meg az elkallódástól.
Szalacska műkincseinek érdekességét és gazdagságát csak fokozza az, hogy a körülötte virágzott kelta telepeknek később a rómaiak lettek uraivá. A leigázott kelta törzsek emlékeivel együtt a fém- és ötvösművesség magas művészi színvonalán álló római emlékek is nagy számmal fordulnak itt elő. A Somogy vármegyében élt kelták is cserekereskedést folytattak idegen, magasabb műveltségű államokkal, így Maczedóniával is. Tőlük tanulták a pénzverés mesterségét is. A Szalacska-vidék kelta-leletei között gyakoriak a Maczedóniai Fülöp ezüst tetradrachmáinak barbár utánzatai. A kelták írni, olvasni nem tudtak, s így a pénzek görög feliratait csak czifraságnak tekintették és kezdetlegesen utánozták.
A kaposvízmenti kelták összeköttetésben állottak és cserekereskedést folytattak Eturiával s a híres etruszk fémművesektől tanulták el a bronzedényeknek trébelés útján való készítését is.
A közlekedési főút az őskorban a nagykiterjedésű Kaposvíz volt. Kezdetleges, kisebb hajókon szállították az élelmes etruszkok cserekereskedésre szánt árúikat a szalacskai őstelepre. Egy ilyen elsülyedt gazdag hajórakomány emléke, a Kaposvíz medréből, Kurd táján került a felszínre. Ez egy nagy bronzüstben lelt 14 darab 352kallantyús bronzvödör volt. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában elhelyezett kurdi bronzvödrök valódi remekei az etruszk fémművességnek.
A szalacskai kelták haladottabb fémművességének kétezer évnél régibb tanui a sümegi múzeumban elhelyezett szalacskai bronzüstök, melyeknek egyik-másik példánya, egy-egy darabból trébelve, 50–60 liter űrtartalommal is bír.
Különösen értették a kelták a vas kovácsolását és edzését is. A kaposvízmenti kelta telepeken lelt kora La Tčne-ízlésű kardoknak, méterhosszúságú ívalakú kaszáknak, a kisebb-nagyobb vaslándzsáknak, kék edzést adtak, melylyel a vas az aczélhoz közel járó szívósságot nyert. Nagy tökélyre vitték a fémöntést is és a kelta ékszerek öntőmintái bronzból készültek.
Fejlett agyagipart is űztek. Az edények készítésénél kisebb súlyt fektettek a díszítésre, mint az agyag finomítására iszapolással. A kelták edényeiket már nem szabad kézzel, hanem korongon készítették. Edényeik legjellegzetesebb díszítése az edény alsó domborulatán elhelyezett dinnyeszerű gerezdezés. Edényeik színe sárgásbarna vagy grafitmázolású volt.
A kelták – a bronzkori műveltség folytatásaként – urnákban temetkeztek, de azért találkozni elvétve veremsírokkal is. A kelta kardok mindkét temetkezésnél összehajlítva, kicsorbítva kerültek a sírba, hogy az ellenség hasznát ne vehesse, ha a sírt feldúlja. Leltem már háromrétűen összehajlított kora La Tčne-vaskardot is, a hamvak mellé nagyobb urnába szorítva.
A szalacskai kelta temetkezés zöme a hullaégetés. A temetkezés színhelye a szalacskai magaslat alatt elterülő több száz holdnyi lankás hegyoldalon volt. A szétszórt kisebb temetkezőhelyek középpontja a magaslat alatt elterülő, mai kiskecskési birkalegelő 15–20 holdnyi területe. E temető rendszeres feltárása nagy lendületet adhatna Somogy vármegye muzeális fejlődésének. Az itt érintetlenül fekvő sírok százai rendes soros temetőt mutatnak. A nagyszámú urnasírok között bevermelt csontváz-sírokat is találhat a kutató.
A sirok másik, elszórt nagy tömegét, a kisberki malomárok mentén elterülő kisebb-nagyobb kurgánokban és a Katahegytől nyugatra fekvő nagyméretű hasonló halmokban találhatjuk fel. A kaposvízmenti kurgánokban ezideig kizárólag csak hullaégetéssel találkoztam. A kisebb kurgánok egy-egy sírt, a nagyobbak 2–4 sírt tartalmaznak. A szalacskai kurgánok kora a Krisztus utáni I–III. század köré tehető, a mikor a kaposvízmenti virágzó kelta telepek urai régen a rómaiak voltak és a sorsában megnyugodott keltaság leszorult a rómaiaktól megerősített szalacskai magaslatokról. Ez állításom bizonyítéka: a tanulmányképen feltárt kurgánok keltasírjainak mellékletei között talált római terra sigillata és jellegzetes üvegedények töredékei.
A kaposvízmenti keltaság fészkéből, Szalacskáról, kisebb csoportokba verődött törzsek beágazták a Zseliczség után Somogy vármegye többi területeit is.
Terjeszkedésükről tanuskodik a sümegi múzeumban levő kaposmérői nagy kelta vaslelet, a mely köpüsvésők, sarló-, zabla-, lándzsa-, sátorrúdvasak és a nomád élet egyéb szükséges eszközeiből állott.
Ugyancsak a sümegi múzeumban van a toponári kelta lándzsa-óriás, az őskori vasművesség egyik legbecsesebb emléke és a büsüi keltasírban, kora La Tčne-ízlésű kard kíséretében lelt becses kék edzésű vaslándzsa is.
Ismert kelta lelőhely Mocsolád: Bogát-puszta, kaposvári csererdő és az iszáki magaslat. Babod-puszta, Szólád, Hedrehely, Berzencze, Segesd, Gamás, Gölle, Iharos, Inke, Mike, Csicsó, Jád, Varászló stb.
