Bronzkor.
Bronzkor.
A bronzkori műveltség nemcsak az általuk elfoglalt neolith-telepen tört utat, de a bronzkor vándoriparosai bejárták a hódításukon kívül álló őstelepeket is és cserekereskedés útján honosították meg a bronzfegyvereket és ékszereket.
A bronzkard helyet kért a kőfejszék között, a kétszakállas és lándzsaalakú nyílhegy kiszorította a tűzön-szilánkolt obsidián- és tűzkő-nyílcsúcsokat.
Az új műveltség új életmódot teremtett Somogy őstelepein. A földalatti vermek lakói megbarátkoztak a czölöpépítkezéssel, a czölöpök közeit vesszővel fonták be és sárral tapasztották ki.
Somogyban csak az úgynevezett „terramare” lakások nyomairól beszélhetünk, azaz olyan czölöpépítkezésről, melyeket mocsaras, ingoványos területeken kiemelkedő kisebb-nagyobb halmokon emelt a bronzkor őslakója. Ilyen halmok egész sorozata látható a Kaposvölgy mentén, sőt a szomszédos vármegyében: Kurdon, 348mélyen leásott, sok ezeréves tölgyfaczölöpökre találtak. A Kaposvölgyben, Szarvasd határában, 1891-ben több, majdnem kőkeménységű czölöpre akadtak, zöldpatinás bronzüst és jellegzetes edénytöredékekkel együtt. Ugyancsak czölöpépítmények nyomaira akadtak a Kaposvölgy éjszakibb partján levő hangyálosi-dűlőben is.
Víz fölé emelt czölöplakások csak a Balatont érintő somogyi partokon, talán Fonyód táján lehettek, melyek a Balaton sekélyebb részein, levert czölöpökre épültek s átjáróhíddal a szárazfölddel voltak összekötve.
Az őslakók állandó tanyájukat a beözönlő újabb népáradatok ellen megerősíteni is igyekeztek. Ezért keresték fel legszívesebben a víz mentén elterülő szűkebb völgyek hegylejtőit, mert azok magaslatait, hegyoldalait földvárakkal megerősíthették. Ma már csak nagyon gyakorlott szem ismeri fel az őskori földvárakat, a melyek lejtőit többszörös lépcsőszerű körgyűrű futja körül, mely ma még az egyetlen megmaradt nyoma az őskor erődítvényeinek. Ezek mögött volt egykor a hatalmas, mély futóárok. Az árkokból kihányt földtömegből, az őserdő fáinak nagy törzseiből, gerendák és vesszőfonások között, magas töltéseket emeltek, ezek meredek oldalfalait sárral tapasztották ki s hatalmas tüzet rakva, téglakeménységűvé égették. Ilyen sánczgyűrűt néha hármat-négyet is vontak egymás alá s e magaslatokat – a mennyiben lehetett, – igyekeztek vízárokkal is körülvenni.
Somogy őskori földvárainak korát első őslakóira, a neolith-kor telepeseire vihetjük vissza. E földvárak azonban nemcsak a bronzkorban voltak használatban, de megnagyobbodva, megerősítve a vaskorban is, míg a kelta telepeket leigázó római műveltség falépítményű erődítvényei háttérbe szorították azokat.
Ilyen földvárakat nagyobb számban ismerünk Somogyban. Egész sorozatával találkozhatunk a Kaposvíz mentén elterülő magaslatokon s azok középpontján a Szalacska magaslatán kívül, a Katahegyen és a zseliczi hegyek nyulványain. Ismerünk ilyent a hetényi pusztán, az úgynevezett „Sülyett”-vár területén. Találhatunk őskori földvárakat a Balaton somogyi partján, a fonyódi magaslatokon kívül, Somogyváron és környékén, nemkülönben Somogy drávamenti részein is.
A Krisztus előtti 2000 évet megelőző századokban az új beözönlés vándor iparosai bejárták Somogy vármegye kőkori telepeit. A bronzkor vándoriparosa hátán hordta öntő-mintáit, olvasztó-tégelyét, a bronzöntéshez szükséges fémeket a vörösrezet és az ónt. Összegyűjtötte és újra beolvasztotta az eltörött, kicsorbult bronzeszközöket, fegyvereket és ékszereket. A hol tanyát vert, addig tartózkodott, míg a telepeseket fémműveivel ellátta, a melyeket ott helyben öntött.
A Somogy vármegyében felszínre került kincsleletek között a legváltozatosabb a kaposvári állami főgimnázium simonfai bronzlelete.
A kincslelet: öt tokos és egy szárnyas bronzvéső, négy bronz-lándzsa, sarló, két tömör karperecz, fényes patinájú, hengeres sodronytekercs és öt töredékes bronztárgy. A bronzkincs a vándoriparos rejtekhelyéről került a felszínre. A lelet töredékes bronztárgyait beolvasztás czéljára gyűjtötte össze.
Érdekes az 1884-ben lelt orczi és törökkoppányi bronzlelet is. A 30 darab, többnyire selejtes tárgyból álló bronzkincs, 13 bronz-sarlót (5 ép, 8 selejtes), három tokosvésőt, egy bronz-lándzsát és tizenhét darab olvasztásra szánt bronzrögöt, fegyver- és ékszertöredéket adott.
Somogy vármegye legnagyobb bronzlelete a kéri kincs. A lelet urnába rejtve, 1883-ban, szántás alkalmával került felszínre. 54 darab, legnagyobb részben olvasztásra összegyűjtött selejtes bronztárgyból áll. Zömét bronz-sarlók, tokos, szárnyas vésők és ékszer- és kardtöredékek adják. Legjellegzetesebb darabja, kormeghatározás szempontjából, a korongtekercses, pápaszemes fibulatöredéke, a mely a régibb vaskor legelső szakában került forgalomba.
E felsorolt nagyobb bronz-leletekhez még két kisebb is sorakozik, a ráksi, mely ép ékszereket, s közöttük két pompás, hengeres szalagtekercset, korongosfejű bronz-tűket és négy bronzdíszítést adott. E leletben még egy teljesen ép nyélnyujtványos bronztőr is előfordult. Hasonlóan ékszerek voltak a pusztasárkánytói bronzleletben is. A lelet zömét a tizenegy darab fecskefarkalakú bronzcsüngődísz adta, azonkívül hat korongos bronzveret, spirális és nyakék, kígyós karperecz töredékei s egy nyélnyujtványos bronztőr.
E két ékszerlelet oly vándoriparos elrejtett kincse volt, a ki kizárólag ékszerek öntésével, trébelésével foglalkozott. A mindkét leletben előkerült bronztőr, egykor a lelet tulajdonosának védelmi eszköze lehetett.
A 8. számu bronzkarperecznek kiteritett diszitése 2/3 n.
III. A simonfai lelet.
Római és kelta leletek Szalacskáról. (A sümegi állami Darnay-múzeumból.)
Az itt felsorolt bronzkincs-leleteket a Krisztus előtti ezerév táján, a vaskor 351első népáradatainak inváziója elől rejtették el. Erről tanuskodik az orczi és törökkoppányi kincsek között lelt töredékes vaskori fibula s a kéri kincs pápaszemes fibulájának sodronytekercs-részlete. Régebben került rejtekhelyére a simonfai bronzlelet, mely leginkább öntött díszítésű bronztárgyakból állott. E leletben is volt két tömör bronzkarperecz, melyeken ponczczal bevert díszítést látunk, a mely díszítési modor a bronzkor végső szakában dívott.
Szórványosan Somogy vármegye egész területén fordultak elő bronzeszközök és fegyverek, az őskori élet bizonyítékaiként. A szórványos leletek leggyakoribb jelenségei a vető-lándzsák, bronz-fejszék és nyílhegyek, melyeket vadűzés közben hagyogatott el az ősember. Az ily szórványosan lelt bronzeszközök egész sorozatát láthatjuk, Somogy vármegye minden területéről, a sümegi állami Darnay-múzeumban.
Bronzkori öntőminták, a bronzkori fémművesség legközvetetlenebb tanui, szintén fordultak elő Somogy vármegyében. Becses bronzvéső- és egyéb öntőminták Szalacskáról kerültek a sümegi múzeumba. Az őskori fémművesség szempontjából fontos adattal szolgálnak a somogyvármegyei múzeumban őrzött, a lipótfai leletből származó rézvéső és rézcsákány, hasonlóképen a sümegi múzeum kisasszondi leletéből származó rézvésők sorozata. Ezek az őskori fémművesség legrégibb emlékei, a melyek formáikban legközelebb állanak Somogy vármegye legrégibb őslakóinak kezdetleges kőeszközeihez.
