Egy év a láp életéből.
Egy év a láp életéből.
A téli hó leghamarabb a nyugati nyírségen kezdett olvadni; néhány nap alatt minden kis árkocska megtelik vízzel és Csanálostól kezdve Mátészalkáig, elborítja a láp-széleket. Kaszálók, legelők, szántóföldek víz alatt vannak. Mire a 28Kraszna első nagyobb vízét medrében a nagyecsedi keresztezésig eljuttatja, már előtte tele van saját medre nyiri hólével. Tovább nem mehetvén, elterül a mélyebb helyeken. A Kraszna vízéhez csatlakoznak a Homoród, Sóspatak és Balkány s délről borítni kezdik a lápot lassú folyással éjszak felé. Ekkor jön a Szamos. Szatmártól minden balparti kitörés belézúdul a láp medenczéjébe. Legelőször a győrteleki vágáson, visszafelé törve keres lefutó utat. Csakhogy nyirvíz-áradás; a Kraszna megelőzte. Igy a Szamos is rá terül a lápra és ekkor már Ecsednél tengert alkot. Egy ideig a Szamos sárgás, zavaros árja a Kraszna fekete, lápon átszűrt tiszta vizével nem egyesül; azután elvegyül, dagadva, emelkedve. A vízek fölött átköltöző vadludak, kacsák barna fellege röpköd víg hangon és elborítja a távoli emelkedettebb részeket. Búvármadár, szárcsa, halkapó, szalonka és mindenféle szárnyas vad ezrével benépesül a víz. A kiszáradt, apró csónakok megdagadnak, halászok, vadászok elindulnak prédára; a csikászok javítgatják kasaikat, ők majd akkor látnak dologhoz, ha apad a víz. Lassanként az apadás is beáll, májusra felszabadul a víz alól a szántóföld. Nedves és pocsolyás; szántani nem lehet. De nagyon eljött a vetés ideje; a gazda a tavalyi tengerikórót kihúzza gyökerestől és néhány szem tengerit tesz a helyére. Ez a vetés. Szántani sem kellett és nehány nap múltával kikél a mag, mielőtt a gaz elnyomná. Ezzel már rendben van; de elfogyott ott a jószág takarmánya és a legelőt, kaszálót még mindig víz borítja. Nem esik e fölött sem kétségbe a gazda; kicsónakázik kaszával, villával és térdig érő vízben kaszálja a locsogó füvet, villájával felemelvén, lecsorgatja a vizet és megtölti csónakját. Hízik rajta a marha, nem éhezik, míg kihajthatják. – Beszorúl a nagy tengerről a kis mederbe minden hal, ott reked a hálóban (varsa), van már hal is bőven; az apróbb csörgedező árkokban is szinültig telik csíkkal a kas, melyet bőjti napokban jó áron fizetnek egész Munkácsig. Boldog ilyenkor ember, állat egyaránt. Térdig érő vizes csatakban botorkál gulya, ménes; jobban terem a kaszáló is, ha jószág veri-vágja; nádfiók, sás felküzdötte magát sáron-vízen, táplálja az állatot bőven. A sertés-kondák élvezettel turkálnak giliszták, csigák, gyökerek után, ezek is kijavúlnak, mire eljő a nyár, meg az ősz. A vadásznak sem kell többé óvatosnak lennie és leshelyekről, nádasokból várni este vagy hajnalban „húzás”-on a jószerencsét. Csónakon vagy gyalog, derékig gázolva, a felnőtt sás és fű között, bevárja a hápogó kacsa és tele táskával tér haza.
