Milyen volt a láp.
Milyen volt a láp.
Az áttörhetlen nádtenger inkább a belső területeket foglalta el. Érdekes látvány volt valamely magaslatról, például Sárvár dombjáról széttekinteni a lápon. A gyenge szellőtől is hullámzó terület a zajgó tenger képét mutatta, mely végtelen messzeségig terült el, felületén apróbb-nagyobb zöld szigetekkel: az éger-erdőkkel. A belső, alig ismert és látott óriási területen csak nád, folyófüvekkel és égerfa, alatta finom pázsitjával, tenyészett. Nehéz, valósággal küzdelmes út volt: áttörni a nádtengeren az égererdőig. Minden szál nád erős folyófűvel volt összebogozva a többivel, úgy hogy az úttaposással három méternyi szélességben hajolt meg a vékony, karcsú növény és a mint felszabadúlt a láb alól, azonnal visszaállott eredeti helyére. Több órai kínos vergődés után ér csak véget a nád birodalma. Előttünk az éger-erdő. Felséges kép! Sugár fák nyúlnak fel a magasba, összefont koronákkal, alácsüngő apró tobozokkal. Az egész erdő alját egyenletes zöld pázsitszőnyeg borítja. Minden fa alsó része egy méternél magasabb kúpból nyúlik ki, mely kúpot a szétágazó gyökérzet alkotja. A kúpot is finom pázsit szövi be.
És néma csend köröskörül. Mintha az érintetlen őstermészet e birodalmában semmiféle élet sem ütött volna tanyát. Nem is embernek való lakóhely ez. A lepihenő test, akárcsak nedves szivacsra dőlne, belesüpped a nedves tőzegbe.
Az erdő változatlan, egyforma képet nyújt mindenütt. Vízi úton, apróbb csapásokon, vagy a Kraszna medrén, kevés fáradsággal, csónakon el lehet jutni Majténytól Kocsordig; de itt már a nádtengeren kívül, egyéb tájrészlet nem nyújt élvezetet és inkább a bent tanyázó szárnyas vízi vad átrepülése jelzi, mely részeken minő vad tanyázik. A szárnyasok leszállása a messze távolban igazolja, hogy egyes helyeken sík vizeknek is kell lenni. A belső lápon maga a Kraszna medre is, a két oldalról összehajló nád miatt, egész nyáron át hosszú alagutat alkot, hol az eget is csak itt-ott lehet látni.
Nem optikai csalódás a nádtenger egyenletes felszíne, holott tudjuk, hogy az alsó talaj igen változatos. A mélyedéseket kiegyenlítette az ingó láp. Mélyebb helyeken nagyobb a tőzegképződés. Eléri a 2–3 méter vastagságot. Ily rétegeken a nád buján tenyészik, de a tőzeg alatt levő víz fentartja azt egy vonalban a többi magasabb helyekkel. Az ingó lápon már bátran járhat ember, állat; sőt közlekedtek is rajta náddal megterhelt szekérrel vagy szánnal. Ingó láp nevét onnan vette, mert a szekér alatt ingott, a teher alatt lehajlott; de visszahajlott, mihelyt a tehertől megszabadult. Száraz években az ingó láp leszállott a földig; ekkor a nád és egyéb növényzet gyökerei lekötötték a talajhoz, az újabb áradás pedig fel nem emelhetvén többé, fölötte terült el.
A mily ismeretlen tavasztól télig a láp belseje, épp annyira ismert volt külső széle, melyet már a kultura részben meghódított. A meddig a földmívelő kaszája behatolt, főleg az áradás iszapjával valamennyire feltöltött területen és a meddig a tavaszszal kihajtott gulya leharaphatta a nád dús hajtásait, ott lassanként kaszálók, legelők képződtek és a nád helyét sás meg fű foglalta el. Szarvasmarha letaposta, sertés-nyáj feltúrkálta a kivesző zsombékokat, melyeknek helyét az eke kitisztogatta és mind beljebb hatolt a láp testébe. Utóbb már a láp környékét fűz- és nyárfákkal szegélyezett legelők, kaszálók, szántóföldek tették szelidebbé.
Érdekes lesz vázolnunk a láp életéből egy évet, mely kevés eltéréssel ismétlődött minden tavaszszal.
