A Tiszahát elszakadási ügye.
A Tiszahát elszakadási ügye.
Nagyobb vita folyt Tiszabecs és más 12 község elszakadásának ügyéről, a melylyel első ízben még az 1882. évi közgyűlés foglalkozott, de akkor a Barczikay-féle 545sikkasztási ügy foglalkoztatván a kedélyeket, Tiszabecs és a hozzácsatlakozott 12 község kérvénye háttérbe szorúlt. Az 1883 október 2-án tartott közgyűlésen azonban egyhangúlag kimondotta a vármegye közönsége, hogy az említett községeknek Ugocsa vármegyéhez leendő csatolásához hozzá nem járúl. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismét szóba került a vármegye székhelyének Szatmár-Németibe leendő áthelyezése is, s e miatt a szatmári és a nagykárolyi helyi lapok között fél éven át folyt a tollharcz, sőt egy ízben a vármegye közgyűlésén is szóba került ez az ügy, de a közgyűlés Nagykárolyhoz ragaszkodott.
Az év őszén a vármegyei gazdasági egyesület Szatmártt sikerült gazdasági kiállítást rendezett, a miben nagy része volt báró Vécsey József gazdasági egyesületi elnöknek.
A mint a vármegye szervezési szabályrendeletét a belügyminiszter a jóváhagyási záradékkal ellátta, Domahidy főispán a tisztújító közgyűlés határnapját decz. 28-ára tűzte ki. A tisztújítás reggelén a tisztikar testületileg tisztelgett Ujfalussy alispánnál, majd az alispán vezetése alatt a főispánt keresték fel, hogy a főispánnak köszönetet mondjanak. A tisztújítás alig hozott változást a tisztikarba. Ujfalussy alispánt, Zanathy István főjegyzőt és a járási szolgabírákat egyhangúlag újból megválasztották.
Az 1884. év elején az alispáni hivatal ügykezelésében lényeges változás állott be. Eddig ugyanis az elintézés alá kerülő ügydarabokat a vármegyei fő- és aljegyzőknek minden rendszer nélkül osztották szét. 1884 január havától kezdve azonban a szakok szerinti kiosztás lépett életbe a jegyzői karban.
