Sikkasztás az árvaszéknél.
Sikkasztás az árvaszéknél.
1882. év nyarán botrányos sikkasztási ügy derült ki, mely másfél éven át foglalkoztatta a vármegye közönségét. Barczikay Miklós vármegyei alpénztárnok, jövedelmével arányban nem álló költekező életmódjával, már régebben magára vonta a közfigyelmet. Ujfalussy alispán hivatalba lépte óta, nem egyszer tett kifogást az árvaadósok kötelezvényeinek kezelése körűl észlelt szabálytalanságok miatt; miután pedig e szabálytalanságok az alispán utasítása ellenére sem szüntek meg, az árvapénztár kezelését Bokor Lajosra bízta. Az átadás alkalmával azonban az árvaadósok kötelezvényeinél mintegy 9000 forint hiány merült fel, ezért az alispán előbb fegyelmi, majd bűnvádi eljárást indított az alpénztárnok ellen, a ki azon a napon (nov. 18), melyen bűnügyében a járásbíróság elé idézték, öngyilkossági kisérletet követett el, mely megfosztotta beszélőképességétől, s így többé ki sem lehetett hallgatni. Rövid idő múlva a halál megváltotta őt a földi igazságszolgáltatás sújtó terhe alól.
A vármegye érezte, hogy nagyobb bűntény kiderítése előtt áll. Felterjesztést intéztek tehát a belügyminiszteriumhoz, a honnan Deák Sándor számtisztet küldték ki, az árvaszéki pénztár megvizsgálására. A vizsgálatot rendkívül megnehezítette az, hogy Barczikay a főkönyveket is meghamisította, s így évek óta űzte a sikkasztást. A vizsgálat kiderítette, hogy a sikkasztás 1875-ig nyúlik vissza.
A vármegye az 1883 jan. 23-án tartott közgyűlésében foglalkozott ezzel a kínos ügygyel. Ujfalussy alispán bejelentette, hogy a Zanathy Ferencz főjegyző vezetése alatt megtartott vizsgálat szerint eddig az elsikkasztott összeg 20. 775 frt 86 kr., a melynek fedezésére, a belügyminiszter rendelete értelmében, a közgyűlés első sorban Barczikay hagyatékát, másodsorban Sepsy Antal volt megyei pénztárnokot, Jeney Károly főszámvevőt, Jékey Mór volt alispánt, Csanády János árvaszéki elnököt, Kozmucza János és László Pál alszámvevőket kötelezte. A vizsgálat azonban tovább folyt. A június hó 26-án tartott rendkívüli közgyűlésen az alispán jelentést tett a vizsgálat befejezéséről, mely szerint az elsikkasztott összeg 39. 000 frt 23 kr; ebből 24.000 frt esik a tartalékalapra, s a tulajdonképeni árvapénztári hiány 14.157 frt 83 kr. Az alispán jelentése után gróf Károlyi István indítványozza, hogy az elsikkasztott összeget a felelősségre vont tisztviselők fedezzék. Solymossy Bálint közvetítő indítványt nyújtott be, de a közgyűlés kimondta, hogy a tartalék-alap visszatérítését elengedi, a 14.000 frt. árvatári hiány megtérítésére pedig az ellenőrzést elmulasztó tisztviselőket kötelezi.
A belügyminiszter, hosszas tárgyalás után, 1883 október 31-én helybenhagyta a vármegyei határozatot, azzal a módosítással, hogy ha a sikkasztó hagyatékából befoly is a kártérítési összeg, azt a gyámpénztári tartalékalapból leirt 24.000 frt visszatérítésére kell fordítani. Ezzel ez a kínos ügy lekerült a napirendről, de a miniszteri felszámoló napidíjainak megtérítése még több ízben foglalkoztatta a vármegye közgyűlését.
1883-ban lépett életbe a vármegyék háztartásáról szóló XV. törvényczikk, melynek végrehajtására a vármegye közönsége április 13-án tartott közgyűléséből bizottságot küldött ki. A május 1-én tartott közgyűlésben tárgyalta a vármegye közönsége a kiküldött bizottság által bemutatott új vármegyei-szabályrendeletet, mely a szolgabírói járásoknak új beosztását állapította meg, az eddigi létszám fentartásával, s ezt a belügyminiszter is jóváhagyta.
