Nagy László főispán.
Nagy László főispán.
„A vármegye közönsége október vége felé értesült Nagy Lászlónak főispánná történt kinevezéséről, midőn Nagy Sándor I. aljegyző, a távollevő alispánhelyettes főjegyző helyett, a közgyűlési ügyrend értelmében erre illetékes árvaszéki elnök mellőzésével, a székfoglaló közgyűlést november 6-ára egybehívta.
A közgyűlést megelőzőleg a vármegyei 60-as bizottság gróf Károlyi István elnöklete alatt űlést tartván, azt a javaslatot tette, hogy a vármegye közönsége az újonnan kinevezett főispánt a közgyűlésre ne hívja meg, őt ne üdvözölje s a főispáni székbe ne iktassa be. Ezzel szemben a csekély számban megjelent állandó választmány úgy határozott, hogy a főispán székfoglalóját ugyan nem akadályozza meg, de székfoglalóján nem üdvözli és bizalmatlansági indítványt tesz.
November 6-án reggel, még mielőtt a legnagyobb részt ellenzéki bizottsági tagokat hozó szatmári vonat a vármegye székhelyére megérkezett volna, 10 órakor Ilosvay Aladár megnyitván a közgyűlést, elfoglalta az elnöki széket.
Abban a pillanatban, a mikor az elnöklő főjegyző a közgyűlésnek bejelentette, hogy a király 1905. évi okt. hó 21-én kelt leíratával Nagy Lászlót nevezte ki főispánná, Nagy László minden meghívás nélkül ott termett az emelvényen, s az ellenzék dörgő tiltakozása közepette levéve fövegét, egy papirlapot vett elő, melyről, mint később kiderült, a főispáni esküt olvasta le, majd kitolva az elnöklő főjegyzőt helyéről, leült, valamit még hadart, s táborkarával együtt eltávozott.
Mindez néhány percz műve volt.
Mivel a közgyűlésre berendelt falusi jegyzők, útmesterek és a főispán rokonságából álló testőrcsapat fűlsiketítő lármája miatt Nemestóthi Szabó Albert által indítványozott ünnepélyes tiltakozást nem lehetett tárgyalás alá venni, Luby Géza országgyűlési képviselő indítványára a bizottsági tagok, a Kossuth-nóta hangjai mellett, a közeli „Magyar Király” szállóba vonultak, hol gróf Károlyi István elnöklete alatt értekezletet tartván, az időközben megjelent Ilosvay Aladár főjegyző előadása alapján tiltakozó jegyzőkönyvet vettek fel, melyet a jelenlevő bizottsági tagok mindnyájan aláírtak.
November 20-án értesült a vármegye közönsége arról, hogy a belügyi ügyvivő a vármegye javadalmazását beszüntette. E rendelet hatása alatt űlt egybe nov. 22-én a 60-as bizottság, mely kimondotta, hogy a vármegye javadalmazásának 562elvonása következtében a tisztviselőkről akként gondoskodik, miszerint felhívja az adófizető polgárokat, hogy állami egyenes adójuk 30%-ának megfelelő összeget, a nagykárolyi önsegélyző-banknál gróf Károlyi István nevére nyitandó folyószámlára fizessenek be, mely összegből azután a tisztviselők illetményeit is kiutalják. 1–2000 korona híján még az ülés alatt együtt volt a decz. hó 1-i tisztviselői illetményekre szükséges összeg.
November 24-én jelent meg a „Szatmárvármegye” czímű, az ellenállás kezdetén megindúlt hetilap hasábjain a 60-as bizottság felhívása, melynek eredménye volt, hogy decz. 21-ig az ellenállási alapba már 45.621 koronát fizettek be, s így a tisztviselők illetményeit akadálytalanúl folyósíthatták.
Miután a kormány időközben Nagy Lászlót kivételes hatalommal ruházta fel, Ilosvay Aladár decz. 5-ére tiszti értekezletet hívott egybe, a melyen a megjelent vármegyei és városi tisztikar egyhangúlag kimondotta, hogy hivatalos esküjéből folyó törvényes, valamint erkölcsi kötelességének tartja, hogy elsősorban a törvényhatósági bizottságnak, mint közvetetlen felettes hatóságának rendelkezéséhez alkalmazkodjék, továbbá, hogy a törvényhatósági bizottságnak az alkotmány védelmére hozott határozatait végrehajtó s e miatt netán felelősségre vont tiszttársaival együtt érez és semmiféle helyettesítést nem fogad el.
Gróf Károlyi István decz. 13-án Szatmárra a bizottsági tagokat értekezletre hívta egybe, a főispán által decz. 14-ére összehívott közgyűlésen való eljárás megbeszélése végett. Itt azt határozták, hogy a vármegyei bizottsági tagok magukat a 60-as bizottság határozatához tartják. A gróf Károlyi István elnöklete alatt a 60-as bizottság ülése azután kimondta, hogy ugyanazon okok felsorolása mellett, melyek miatt Nagy László beiktatását törvénytelennek tartja, a közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a Nagy László által egybehívott közgyűlést törvénytelennek jelentse ki és tisztviselőit a közreműködéstől tiltsa el. Az esetben pedig, ha Nagy László e javaslatot tárgyalni, vagy a többség ellenére kimondani nem engedné, a főjegyző, mint különben is törvényes elnök, vegye át a közgyűlés vezetését.
A deczember 14-én tartott közgyűlésen megjelenő Nagy Lászlót eleintén síri csend fogadta, mely azonban viharos tiltakozásokba csapott át, midőn a főispán a közgyűlés megnyitásához fogott. A vihar lecsillapulása után Falussy Árpád indítványt tett, hogy a közgyűlés a tárgysorozat 7. pontja alatt felvett 60-as bizottsági javaslatot tárgyalja elsősorban.
Nagy László tiltakozott az indítvány ellen, a mi heves jelenetekre szolgáltatott okot; két ízben is felfüggesztette a közgyűlést, de mivel az előadó, Ilosvay főjegyző, rendelete daczára megtagadta az előadást és ezután többet szóhoz nem bírt jutni, bezárta és gyorsan eltávozott. Távozása után Ilosvay főjegyző újból megnyitotta a közgyűlést, mely a 60-as bizottság javaslatát nagy lelkesedéssel elfogadta s a következő közgyűlés napját decz. 28-ára tűzi ki.
E közgyűlésnek a megtartását azonban Nagy László fegyveres erővel megakadályozta. Az egybegyűlt bizottsági tagok ekkor gróf Károlyi István indítványára a városi tornacsarnokba vonúltak, hol Ilosvay elnöklete alatt megtartották a közgyűlést, mely alkalommal óvást emeltek a törvényhatósági bizottságon ejtett sérelem miatt, melynek orvoslása végett felíratot intéztek az országgyűléshez. Miután pedig a közgyűlésre kitűzött összes tárgyakat letárgyalták, a közgyűlés emelkedett hangulatban szétoszlott. A törvényhatósági bizottság és Nagy László között kitört harcz azonban ekkor még nem jutott el a hivatalos helyiségekbe, hol egész 1906 febr. 22-ig akadálytalanúl folyt a munka.
Febr. 22-én reggel 9 órakor aztán Nagy László csendőrkísérettel megjelent Ilosvay Aladár főjegyző hivatalos helyiségében, de még nem találta ott, azért az ott levő irnokot felszólította a helyiség elhagyására, minek ez, a karhatalommal való fenyegetésnek engedve, eleget is tett. Ezután Nagy László a szolgálatra kész vármegyei kiadónak rendeletet adott át, kézbesítés végett, mely szerint Ilosvay Aladárt állásától felfüggeszti és Majos Károly állami anyakönyvi felügyelőt teszi főjegyző-helyettessé, egyben felszólítja Ilosvayt, hogy hivatalos helyiségeit Nagy Sándornak adja át. Ezalatt Mangu Béla II. aljegyző irodájában összegyült az egész aljegyzői kar, s megjelent ott több bizottsági tag is.
A hivatalos helyiségébe igyekvő főjegyzőnek útközben két csendőr állotta útját. Nagy László küldöncz által felszólította, hogy előtte jelenjék meg, de ezt 563Ilosvay, a vármegyei határozatra való hivatkozással megtagadta; ugyanaznap még Kerekes Zsigmond aljegyzőnek és Kende Péter közigazgatási gyakornoknak is főispáni rendeletet akartak kézbesíteni, de ők sem fogadták el. A febr. 22-én történtek következtében gróf Károlyi István febr. 24-ére egybehívta a 60-as bizottság tagjait, s űlésükön Kovács Sándor indítványt tett, hogy a tisztviselők, a főispáni felfüggesztő rendelet ellenére csakis Ilosvay joghatóságát ismerjék el.
Miután pedig egyes bizottsági tagoknak kételyük volt, hogy vajjon képes lesz-e a 60-as bizottság a tisztviselők fizetését az ellenállási alapból folyósítani, gróf Károlyi István kijelentette, hogy 1907 jan. 1-ig szükséglendő tiszti illetmények felét magára vállalja. Ezzel kapcsolatban Kende Zsigmond indítványt tett, hogy a 60-as bizottság tagjai vállaljanak kötelezettséget, hogy állami egyenes adójuk arányához mért összeget fizetnek be aug. 1-ig. A bizottság ezt is elfogadta s mindenki megnyugvással várta az erőszak bekövetkezését. Nem is kellett sokáig várni rá.
Febr. 26-án délelőtt 10 órakor Nagy László csendőrfedezettel megjelent Mangu Béla II. aljegyző szobájában, hol az aljegyzői kar egybegyülve várta és egy rendeletet akart kézbesíteni nekik, a melyben őket a közeli községek adókezelésének megvizsgálására szándékozott kiküldeni. Mivel azonban az egybegyűltek a rendelet átvételét megtagadták, eltávozott.
Másnap Majos Károly nyitott be szintén csendőrfedezettel az egybegyűlt vármegyei aljegyzőkhöz, s őket felszólította a hivatalos helyiség elhagyására. Az egybegyűltek: Mangu Béla II.-od, Kerekes Zsigmond III-ad, Madarassy István V-öd aljegyző és Kende Péter közigazgatási gyakornok ezt megtagadták, mire Majos beszólította a csendőröket, s az aljegyzői kar, az erőszaknak engedve, a „Szózat” eléneklése után, elhagyta a helyiséget; a csendőrök egészen a vármegyeház kapujáig kísérték le őket.
