Bakócz Tamás.
Bakócz Tamás.
Bakócz Tamás, esztergomi bibornok-érsek, született Erdődön, 1442 táján. Atyja jobbágy volt s kerékgyártó. Még a múlt században mutogatták azt a kis házat a városon kívül, a hol Bakócz Tamás született. Tanúlmányait bizonyára Szatmár-Németiben kezdette, a dominikánusok iskolájában; a külföldön is volt több főiskolában, így Krakkón, ahol a bölcseletet végezte s 1464-ben itt baccalaureatussá lett. Innen Olaszországba ment, ahol a ferrarai főiskolában a klasszikai tudományokat, a paduai egyetemen a jogot tanúlmányozta. 1470 táján doktorrá lett s haza tért hazájába és Rangoni Gábor erdélyi püspök körébe jutott. 1474-ben jelen volt Boroszló ostrománál, s Mátyás király az ostromra vonatkozó jó tanácsáért ekkor környezetébe fogadta; kanczellár, jegyző és fogalmazó volt az udvarban. 1480-ban hadi érdemekért kapta a titteli prépostságot, majd királyi titoknok lett. 1486-ban győri püspökké lett. Ulászló királytól kapta meg az ország kanczellári tisztét és ő koronázta meg a királyt. 1491-ben egri püspökké, 1497-ben esztergomi érsekké lett. 1500-ban a bíbornoki czímet, 1507-ben a velenczei patriarkha méltóságot nyerte. 1511-ben pápává akart lenni s ezért Rómába utazott, a hol példátlan fényűzést fejtett ki, s még sem teljesedett nagy vágya. A következő években a keresztes hadjárat megindításán dolgozott s részt vett és személyes súlyával befolyt az európai diplomácziába. 1521-ben halt meg Esztergomban. Levelezései és különböző alkalmakkor tartott beszédei irodalmi becsűek. Magas irodalmi ízlését és fényűzését egyaránt bizonyítja az „Erdődi Tamás Graduáléja”, a mely az ország legfényesebb egyházi szertartásos könyve az egész középkorból.
