Balogh Péter.
Balogh Péter.
Balogh Péter, a tiszántúli ref. kerület püspöke, szül. Nábrádon, 1792-ben. Felsőbb tanúlmányainak elvégzése után, 1818-ban a karczagi reform. iskola igazgatója volt; majd egy évig Bécsben theologiát hallgatván, ismét visszatért hazájába, hol a nagyszalontai egyház lelkésze (1822), később pedig esperese lett (1832). Ez időtől kezdve a református egyház ügyeiben vezérszerepet vitt és 1855-ben a tiszántúli ref. egyházkerület szuperintendensévé választatván, a vallásügyi patens szomoru idejében az ellenállás vezetője volt. Az 1859-iki debreczeni, majd az 1860-iki nevezetes egyházkerületi gyűléseken ő elnökölt, a mely szereplése miatt később sok zaklatást szenvedett. A debreczeni főiskola theologiai és jogi karának kifejlesztése és az új iskola felépítése az ő buzgalmának fényes eredménye. Alkotmányunk visszaállításakor a Lipót-lovagrend keresztjével tüntették ki. Meghalt 1870-ben.
Művei: Reggeli gondolatok a ker. vallások egyesülhetéséről. (1823). – Gyászünnepély, mely tartatott néh. borosjenői id. Tisza Lajos úrnak temetése alkalmával. (1857.) – Ezen kívül számos munkája maradt kéziratban, különösen nevezetes a Jób könyvére és Pál leveleire írt magyarázatai.
