Kovács Gyula.
Kovács Gyula.
Kovács Gyula színész és író, szül. 1839-ben Gebén. Debreczeni diákkorában a színházban, különösen Egressy Gábor játéka, olyan nagy hatást gyakorolt reá, hogy a Láng társulatánál felcsapott színésznek. Miután egy ideig vidéki színtársulatoknál tengődött, 1862-ben rokona, Egressy közbenjárására felvették a pesti nemzeti színházhoz drámai segédszínésznek. Innen 1865-ben Kolozsvárra ment, hol 1872-ben a színház művezetője lett. Kiváló Shakspere-alakításaival nagy hírre tevén szert, 1874-ben a pesti nemzeti színháznál is eljátszotta Othelló szerepét, mellyel oly feltünést keltett, hogy 1878-ban ismét visszaszerződtették a nemzeti színházhoz. 1888-ban visszament Kolozsvárra, a hol 1885-ben színészi pályájának 25, majd 1896-ban 40 éves jubileumát ülte meg. Meghalt 1899 aug. 2-án, midőn a Petőfi-társaság által a fehéregyházi csatatéren rendezett ünnepen Jókai „Apoteozis” czímű ódáját szavalta el. Utána rosszúl lett, Segesvárra szállították, a hol két nap múlva meghalt.
Az irodalmat ugyanazon lelkesedéssel ápolta, mint a színművészetet. Tárczaczikkei, melyekben a régi színészekről és a színészéletről való visszaemlékezéseit írja le, a vidéki és fővárosi lapokban jelentek meg. Költeményeivel, melyeket 2 kötetben (1869 és 1892) adott ki, nagy elismerést aratott. Ezeken kívül a következő művei jelentek meg: Mátyás király, drámai prolog. Két képben. Előadatott Kolozsvárott 1896. Emlékezzünk régiekről. Alkalmi költemény (1898). Emlékek. Élmények (1888). Lefordította Schiller Frigyes Don Carlos-át (1881), Stuart Máriáját (1887), De ľEpée, A süketnéma és Bouilly, Abbé czímű színműveit stb. Irodalmi érdemeinek elismeréseül a Petőfi-társaság 1876-ban tagjául választotta.
