Schönherr Gyula.
Schönherr Gyula.
Schönherr Gyula dr., múzeumi igazgató-őr, történetíró, a M. Tud. Akadémia levelező-tagja, szül. 1864 szept. 26-án, Nagybányán. Tanúlmányait a budapesti egyetem jogi karán és a bécsi császári és királyi történeti intézetben végezte. 1889-ben a M. Nemzeti Múzeumnál könyvtári gyakornok lett, 1900-ban könyvtári őr, majd a könyvtárnak igazgató-őre. 1892 óta a genealógiai társaság jegyzője, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének előadó titkára; a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának tagja, a Magy. Történeti Társulat választmányi tagja. 1896-ban az Akadémia levelező tagjának választotta meg és a történeti bizottságnak is tagja. 1902-ben magántanár a budapesti egyetemen. 1906-ban idegrendszere megrendült, de a következő évben egészségi állapota megjavúlván, Nagybányára költözött édes anyjához, hol 1908 ápr. havában meghalt. – Mint író a politikai történetírással, czímertannal, családtörténettel, a középkori magyar bibliografiával és levéltári források ismertetésével foglalkozott. Több külföldi levéltárban végzett nagyon hasznos és eredményes kutatást és tanulmányt. 1889–90-ben Rómában a vatikáni könyvtárban dolgozott, mely kutatásának eredménye: a Monumenta Vaticana, Mátyás király levelezése a római pápákkal czímű kötete; ugyancsak Olaszország és Németország nevezetesebb könyv- és levéltáraiban is fontos kutatásokat eszközölt. – Történetírói működését 1885-ben „Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak” czímű tanúlmányával kezdte meg a Századok-ban és azóta a Nagybánya és Vidékében, a Történelmi Tárban, a Turulban, a M. Könyv-Szemlében, az Archaeológiai Értesítőben. a Vasárnapi Ujságban stb. számos cikke jelent meg.
Munkái: Nagybánya régi pecséteiről. (1886.) A bécsi udvari kamara levéltárának magyar vonatkozású oklevelei. (1887.) Egy magyar államférfi a XVI. században. (1891.) Olaszországi történelmi kutatások. (1892.) A nagybányai Szt. István-templom maradványai. (1892.) Hunyadi Corvin János 1473–1504. (1894. A m. történelmi társulattól a Bay Ilona-féle jutalommal koszorúzott pályamű.) Az Anjou-ház és örökösei. (1895. A Magyar Nemzet Története, III. köt.) Nápolyi László trónkövetelésének külföldi vonatkozásai. (1897.) A nagybányai városi múzeum. (1899.) Magyarország 1301-ben. (1902.) A Magyar Nemzeti Múzeum levéltára. (1902.) A középkori intézmények bomlása és a renaissance. (1904. Csuday Jenővel a Nagy Képes Világtörténetben, IV. köt.) A római Casanate-könyvtár Corvin-kódexe és annak magyar glosszái, (1905.) stb. Szerkesztette a Magyar könyvszemlét 1892–1901., a Turult, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társasság Ékönyvét 1897–1906-ig. (Varjú Elemérrel), a Magyar Történelmi Életrajzokat 1899–1903., a Magyar Minerva, A magyarországi múzeumok és könyvtárak Emlékkönyve I., II., és III. évf. 1901., 1902. és 1904. Segédszerkesztője volt a Magyar Nemzet Története czímű nagy munkának is.
