Soltész Elemér.
Soltész Elemér.
Soltész Elemér, ref. lelkész, született 1874-ben. Tanúlói pályája alatt prózai és költői dolgozataival, kivált klasszikus műfordításokkal, több pályadíjat nyert. 1896–97-ben Debreczenben esküdtfelügyelő és gymn. segédtanár, 1897-ben főiskolai senior, 1893–1898-ig, 5 éven át, a kollégiumi anyakönyvtárban Géresi Kálmán oldala mellett segédkönyvtárnok; 1894–5-ben a Magyar Irodalmi Önképző-Társulat lapjának (Heti Közlöny) szerkesztője, 1895–6-ban 392ugyane társulat elnöke. 1896 szept.-től a püspök mellett bejegyzett segédlelkész, 1898–9. évet a seniori össztöndíjjal (2000 kor.) a párisi egyetemen töltötte, rendkívüli hallgatóként. Innen hazajött és 1899-ben a nagybányai ref. egyház választotta lelkészül; azóta itt működik. 1900 óta az egyházmegye levéltárnoka, 1906 óta az egyházmegye egyik jegyzője.
A Debreczeni Protestáns Lapba, a nagybányai helyi lapokba írt egyházi és társadalmi czikkeket. A „Debreczeni Lelkészi Tár”-nak eleitől fogva állandó munkatársa. 1900-ban indította Révész János nagybányai ev. lelkészszel együtt az „Igehirdető” czímü egyházi havi folyóiratot (egyházi beszédek gyűjteménye), mely ez idő szerint az egyetlen e nemű vállalat. Egyéb munkái: Jézus föltámadása. A történelmi tan és az ellene irányúló hypothesisek. Seniori széltfoglaló. (1898.) – Beteg hívek lelki gondozása. (1903.) stb.
