Zolnai Gyula.
Zolnai Gyula.
Zolnai Gyula, egyetemi tanár, nyelvtudományi író, szül. Nagysomkúton, 1862 decz. 3-án. Eleinte a papi pályára készült, de azután 1882-ben a budapesti egyetem bölcsészeti karán a nyelvészeti szakra iratkozott be, hol tehetségét Simonyi Zsigmond felismervén, az akkor készülő Nyelvtörténeti Szótárnál adott neki foglalkozást. Később Szarvas Gábor mellett ugyancsak a Nyelvtörténeti Szótár és a Nyelvőr szerkesztésében segédkezett (1884–85.), a mely folyóiratban már 1883 óta számos nyelvészeti dolgozata jelent meg. 1887/88-ban az egri kath. főgimnáziumban, 1888-tól 1893 végeig pedig a székesfehérvári áll. főreáliskolában tanárkodott, honnan 1894-ben a budapesti V. ker. főgimnáziumhoz helyezték át. 1895-ben a budapesti egyetemen a magyar nyelvészet magántanárává minősítették. 1897-ben az Akadémia megválasztotta levelező-tagjává, a hol székét „Az új Nagy Szótár föladatáról” czímű értekezésével foglalta el 1899-ben, miután az Akadémia már előbb az újonnan fölállított Szótári Bizottság előadójává és ezzel az új Nagy Szótár szerkesztőjévé választotta meg. 1905-ben az újonnan alakúlt Magyar Nyelvtudományi Társaságnak titkára s egyszermind folyóiratának, a „Magyar Nyelv”-nek társszerkesztője lett. Ugyancsak ez év tavaszán a Nagy Szótár érdekében a német szótárirodalomnak, nevezetesen a müncheni Thesaurus Linguae Latinae s a Grimm-féle szótár szerkesztésének tanúlmányozása czéljából Németországban tanulmányútat tett. 1906-ban augusztus havában ő felsége a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti és finn-ugor összehasonlító nyelvtudományi tanszékére ny. 400r. tanárrá nevezte ki. Mint ilyen egyszersmind a kolozsvári középiskolai tanárképző-intézet rendes tanára és a kolozsvári orsz. középisk. tanárvizsgáló bizottság tagja. – Zolnai, mint Simonyinak, Szarvas Gábornak és Budenznek tanítványa, szorosan a magyar nyelvtudományt műveli és különösen a nyelvtörténetnek alapos búvára. A M. Tud. Akadémia már egyetemi hallgató korában egy szófejtő értekezését (1884.), később pedig a „Mondattani búvárlatok” (1893.) czímű dolgozatát a Sámuel-díjjal tüntette ki. Számos nyelvészeti czikke és értekezése jelent meg a Nyelvőrben, Nyelvtudományi Közleményekben, Philologiai Közlönyben, a Budenz- és Hunfalvy-Albumban stb., a melyek közül több akadémiai dícséretet is nyert.
Önálló munkái: Szómagyarázatok. (1890.) Mátyusföld nyelvjárása. (1891.) Mondattani búvárlatok. (1893.) Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. (Az Akadémia kiadása. 1894.) Magyar oklevél-szótár. Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István. A Magy. Tud. Akadémia megbízásából szótárrá szerkesztette Zolnai Gyula. (1902/6.) Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A legrégibb magyar nyelvemlékek rövid ismertetése. Kiadta a Magy. Nyelvtud. Társaság. (1905.)
