Ellenreformáczió.
Ellenreformáczió.
Ez években a városban a reformáczió bástyáit is összedöntötte az ostromlók szelleme és ide is behatolt ez ellenreformáczió.
1671-ben még csak egy katholikus lakos volt a városban, egy András deák nevű harminczados szolga és 1673-ban mégis felszólította a várost a szepesi kincstári kamara, hogy a piaczi kőtemplomot adja át a katholikusoknak. El lehet képzelni az általános elrémülést s az egész lakosság egyetemes ellentállását, hiszen nem is volt, a kinek a javára végre kellett volna hajtani a rendeletet. A következő évben Spankau német tábornok fegyveres erővel megszállotta a várost, a templomot április 14-én elfoglalta s bevezette oda Berei János plebánost. Három év múlva, 1677 novemberében, Wesselényi Pál vezérlete alatt betörtek a kuruczok; a város nagy örömmel fogadta őket és segélyükkel elűzték a plebánost s a templomot is visszavették. Tiz évig örültek a visszaszerzett békének; ekkor a Thököly-fölkelés szomorú véget ért, magát Thökölyt elfogta a török, s az egész felvidék s vele Nagybánya is visszakerült a császáriak hatalmába. A Kollonics-féle politikai és egyházi irányzat ekkor zavartalanúl érvényesült. A város elvesztette régi szabadságait, a protestánsok vallásszabadságukat. A kormány 1687-ben vizsgáló-bizottságot küldött ki ellene a templomfoglalás ügyében, gróf Csáky István országbíró elnöklete alatt. Ez a bizottság, melynek másik két tagja gróf Barkóczy Ferencz és báró Károlyi László volt, visszaitélte a templomokat a katholikusoknak, de oly alapon, hogy maga gróf Csáky István megírta a városnak, hogy kénytelenségből cselekedtek s nincs segítség, még ő, mint a bizottság elnöke s mint országbíró sem tehet semmit. Egyszersmind át is adták a ref. templomot a velük bejött jezsuitáknak, 1687 április 5-én. Másnap a paplakot is elvesztették s ezentúl hiába küldöttek követségeket, folyamodásokat, nem nyerték vissza többet. 1688-ban betiltották a Schola Rivulinát is. Ez Magyar-Kékesre vonult s nehány évig ott tengődött, majd visszajött s kevés tanítványnyal üldöztetések és ínség között élt 1712-ig, a mikor végleg feloszlatták. Ellenben a jezsuiták hatalma egyre nőtt. Ravasz Ferencz jezsuita rendfőnök donácziót szerzett a Szent-István 213és Szent-Márton templomokra s az összes egyházi javadalmakra. A minoriták pedig, a kik 1554 körül széledtek el Nagybányáról, megkapták a Szent-Miklós templomot, az ispotályt és az Omechim-féle alapítványt. 1692-ben foglalták el mindezt Markez Konstantin és Ravasz Ferencz házfőnökök karhatalommal. A város együttes könyörgésére a király új bizottságot küldött ki, s ekkor kiderült, hogy még most is csak három katholikus van a város lakosai között, s mégis az lett az ítélet, hogy a református istentiszteleteket 1712 jan. 11-én kitiltották a városból s „a Híd kapun kívül levő szemétdombon adatott nekik templomhely”. Ugyanez volt a sorsuk az ág. ev. vallásúaknak is; a szent Márton templomát ők is elveszítették és szintén a Híd-kapun túl építettek kis fatemplomot.
