Hunyadi János.
Hunyadi János.
Brankovicstól Hunyadi János előbb foglalás, majd szerződés alapján kapta meg Asszonypatakát és az ország tanácsa is megerősítette őt a bányaváros birtokában.
Nagybánya közjogi helyzete alatta nem változott, de rossz gazda helyett jó gazdát kapott. A Hunyadiak országos szempontból nem fektettek olyan súlyt a városok jogi szerepére és fontossá tételére, mint Zsigmond és az Anjouk, de Nagybányát Hunyadi János, mint becses magánbirtokát fölvirágoztatta.
Fontos és erős vágya valósúlt meg Hunyadinak, mikor hatalmas és gazdagon jövedelmező birtokai egy igen értékes bányavárossal gyarapodtak. S ismerve a Hunyadiak magángazdálkodásának alapelvét, Nagybánya az ő kezébe kerülvén, az ország tulajdonává lett; hiszen Hunyadi János főleg azért növelte szakadatlanúl saját uradalmait, mert az azokból befolyó jövedelemmel szabadon rendelkezett az ország javára. Nagybányától sokat várt. Már 1446-ban, kormányzósága első hónapjaiban, meglátogatta. Nagy figyelemmel vizsgálta meg bányáit, a pénzverőt s alaposan utánajárt a régi virágzó bányászat ügyeinek s elhatározta, hogy újra visszaidézi az Anjou-korbeli virágzást. Elhalmozta kiváltságokkal, kedvezményekkel, hogy minél nagyobb sikerrel folytathassa a bányászatot. Hunyadi János személyesen foglalkozott a bányászat részletkérdéseivel, a pénzverő kamarát megerősítette a hozzá tartozó községek birtokában; európai színvonalra akarta emelni s e czélból Olaszországból hozatott szakembereket. Nagy értékű volna a bányászat fejlődésének történetére, ha bepillanthatnánk azokba a részletváltozásokba, a melyek ekkor történtek. Hunyadinak eleven, személyes gondoskodását nagyon jól látni egy leveléből, a melyet Körmöcz, Selmecz és a többi alsómagyarországi bányavárosokhoz írt, s a melyben azt kéri, hogy az altárnák szokásos jogai felől világosítsák fel Nagybánya városát, a mely most nyitott útat egy régi tárnából. Ezeket a szakszerű tanácsokat és szabályokat kellene ismernünk, hogy belepillanthassunk a gyors változásba, a melyen a város átment.
202Előttünk a kész eredmények állanak. Nagybánya a Hunyadiak alatt igazán nagygyá lett. A város ősi palotái nem állanak, csak a szent István templomának az a tornya, a melynek felső részét Hunyadi János építtette a már régen álló templomhoz. De előtte megvan a szép főtér, a melyből négy fő- és több mellékutcza nyílik; a középkori városok építésmodorát tekintve, impozáns nagy tér; megvan a tágas, izmos építésű pénzverő-ház, a mely régi erődítvényeivel egyszersmind Nagybánya vára volt. Alatta folyik a Zazár vize, a melylyel kombinálva voltak a hajdani csatornák, rajta máig megvan az ősi, erősen épített híd. A főtéren most is áll a a tornyos kincstári ház, a melyről úgy sejtik, ez volt az Erzsébet és Mária királynők lakóháza. Az emeleten lakott a család, a földszinten kápolna és cselédlakások voltak. Sok változáson ment át a ház, de anyaga s építési modora a Hunyadi-korra mutat.
Nyilvánvaló, hogy a mai szűk és girbe-gurba mellékutczák s a sűrűn öszszezsúfolt, apró, de szilárdan épített házak is ennek az időnek a bélyegét hordják magukon; de ez nemcsak akkor, hanem még évszázadok múlva sem volt javításra szoruló állapot; ellenkezőleg, önvédelmi czélokat szolgált a harczok idején. A város alaprajza a legszebben rendezett középkori városéval is versenyez.
Nagybánya gazdagsága évről-évre nőtt s a Hunyadi János halálakor Asszonypataka az ország legelőkelőbb bányavárosai közé tartozott. Sorsát országos jelentőségű emberek intézték és plébánosai az ország legfőbb papi méltóságai közé jutottak. Plébánosa, Vincze mester, ekkor már a váczi püspöki széken ült; ez időbeli papja Geréb László, a Szilágyi Erzsébet unokaöcscse, később erdélyi püspökké és kalocsai érsekké lett. A bányászat élén pedig Szapolyai Imre állott, a későbbi hatalmas kincstartó és nádor, a ki éppen Nagybányán alapította meg szédületes emelkedését.
Hunyadi János halála nagy zavarokat idézett elő országszerte, de különösen megérezte azt Asszonypataka. Nemcsak gondos gazdát vesztett el benne, hanem a teljes politikai és gazdasági lét alapját.
Hunyadi János után Szilágyi Erzsébet örökölte Asszonypatakát. Az ország nagyasszonya többé nem kereste föl személyesen a várost. Helyettese, Szapolyai Imre kamaraispán volt. Nem látunk bele elég tisztán a községi politika hangulatába, de valószínű, hogy túlságos önérzet fogta el a város vezetőit, mert 1457-ben, Hunyadi László lefejeztetése után, ellenszegűltek a Hunyadi-pártnak és V. László pártjára állottak. Az is lehet, hogy ellenkezőleg a nagy bölcseség és alkalmazkodási hajlam vitte erre őket. Távol esvén az ország középpontjától, a politikai állapotokat nem látták tisztán s a biztos úrhoz, a koronához akartak szegődni, a bukott úrral szemben. Akármilyen ok vitte is rá őket, de tény, hogy a bányákban a kamaraispánnak ellenszegültek. Sőt egyszerre csak nagy tömeg rohanta meg a Hunyadi-várkastélyt, melyet Szapolyainak fegyverrel kellett megvédenie úrnője számára. A jelekből ítélve nem lehetett ez tervszerű forradalom, csak forrongás. Szapolyainak, bár könnyű dolog volt fegyvereseivel szétszóratni a rendezetlen tömeget, mégis érdemén felüli sikert hozott az eset, s a városnak nehezen kiheverhető csapást. A nemsokára trónra lépő Mátyás király Tokaj várával jutalmazta hűségeért Szapolyait, ellenben Nagybányára megharagudott, s ámbár formaszerűen megerősítette kiváltságait, csak sokára és nehezen adta meg jogaikat s nem tekintette őket egyenrangúaknak a szabad királyi városokkal.
