II. Ulászló.
II. Ulászló.
A rakonczátlan lengyel hadaktól sokat szenvedett a város polgársága s örömmel vették a hírt, hogy a királyválasztás végre megtörtént. 1491-ben siettek a törvényes király, II. Ulászló elé. Küldöttségük előadta szomorú állapotaikat, nehéz sorsukat. Ulászló 1492 aug. 1-én elszenvedett káraik pótlására, megújította a város korcsmáltatási jogát, a melyet még Nagy Lajostól nyertek, s megtiltotta a kamaraispánoknak az idegen bor behozatalát; 1496 deczember 29-én pedig megerősítette a városnak 1347-iki kiváltságait s Mátyás királynak 1484-iki okleveleit.
Mindez azonban csak írott malaszt volt. Ulászló, a kinek gyönge, erélytelen és czéltudatlan kormánya alatt az egész ország leromlott, Nagybánya viszonyait sem tudta rendezni. Itt hovatovább tűrhetetlenné lettek az állapotok s a hatalmas bányászat összezsugorodott. A királyi udvarban a hol soha sem volt nagyobb pénzinség, mint most, kínos feltünést keltett a régi, már csak 204hírben élő nagy jövedelmek elmaradása s 1501-ben királyi biztosokat küldtek ki az állapotok megvizsgálására s a bajok orvoslására. Eredmény nélkül. A magánbányászat, a mely már évtizedek óta sorvadt, szinte egészen megszünt, a Drágfiak teljesen útját vágták az uradalmukhoz tartozó erdőségek használatának s 1384-től kezdve folyvást folyt a pör a kővári és nagybányai uradalom között. II. Ulászló most ismét megerősíti őket abban a jogukban, hogy az erdőségeket használják 1501 decz. 4-én kiadott levelében, de erőt nem tudott adni írott parancsának. Oklevelekkel különben bőven ellátta Ulászló a várost; legnevezetesebb az, melyben 1505-ben eldöntik a nagy határpört. 1505 áprilisban a váradi káptalan kiküldötte, Szebeni Péter kanonok, Marochiai Ferencz királyi személynöki ítélőmesterrel együtt bejárták Nagybánya három mérföldre terjedő határát, a Guttinkőtől elkezdve, a Sátorhegy, Feketekápolnok, Hosszúbércz, Kővár, Berkesz, Tölgyes és a Szamosnak erdőszádai átjáróján túl, Farkasaszó, Magyarbikó, Bartafalva és Balathafalva irányában, a szomszédok s a városi hatóság jelenlétében s a bírságra ítélt Drágfi Györgyön hetvenkét arany forintot hajtottak be. Ezt az ítéletet 1506 május 1-én hagyta jóvá Ulászló király, a mivel aztán végleg be is fejeződött a határpör.
