Cseke.
Cseke.
Cseke, (Szatmárcseke) nagyközség, 330 házzal és 2003 lakossal. Vallásra nézve 514 r. kath., 28 gör. kath. és 1334 ref. Határa 6261 k. hold. Már a XII. században virágzó község és egyház volt. 1344-ben Nagy Lajos király új adományt adott rá a Kölcsey nembelieknek s azóta maig is ezek a főbirtokosai. 1415-ben illetőleg 1429-ben a Darahyak megjáratják határát a minek azonban a Vetésiek ellentmondanak; 1435-ben a Császlóczy család kap benne részt, 1481-ben Kömörey Mihályné és leányai. 1483-ban Cseke puszta is szerepel, a hol a Darai család az Irinyieknek zálogosít el részeket, 1488-ban a Perényi család szerez részbirtokot a Kölcseyektől, 1496-ban Ujhelyi László és Ágota, Szepessy Sándorné kapják egy részét. Már ebben az időben mindíg Cheke alakban írják a nevét. 1507-ben Báthory István és Buttkay István, 1515-ben Czégényi Kende Péter, 1516-ban Báthory András szereznek itt részjószágot. 1518-ban Werbőczy Istvánt is birtokban találjuk itt, melyet Perényi Istvánnal a dobronyai uradalomért elcserél. 1520-ban Báthory András és a Gúti Országhok, 1544-ben Muchey Pál, Nagyváthy János és Rácz Miklós, 1559-ben Horváth György, 1561-ben Fekete Balogh János, 1577-ben Kubinyi László és Pongrácz Zsigmond, 1592-ben Thardy Vörös Orbán, 1594-ben Wukityevich István kaptak benne részt. 1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond kapnak egyes részeire új adományt. 1653-ban Zoltán Annának, Fancsikai Lázár Tamásnénak állítottak a ref. templomban síremléket, a mi azt mutatja, hogy ők is földesurak voltak itt. A régi templom helyére azonban új templom épült. A XVII. és XVIII. században a Kölcsey és Kende rokon családokon kívül birtokuk volt itt a gróf Rhédey, Pongrácz, Kisdobronyi Isaák, Gulácsy és több nemes családnak. Török, tatár, német portyázó csapatok dúlták; árvíz sokat sújtotta, kolera többször megtizedelte és 1865-ben csaknem teljesen leégett. Ref. temploma a XV. századból való volt, míg a tűzvész után újra nem építették. R. kath. temploma 1841-ben épült. A községben van hitelszövetkezet. Most legnagyobb birtokosai Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán és Ákos. Kende Bélának itt csinos, kényelmes úrilaka van, melyet Kende Lajos 1851-ben építtetett, de a jelenlegi tulajdonos kibővítette. A házhoz nagy kiterjedésű, kitünően gondozott, szép park tartozik. Most a néhai Kende Elemér örökösei tulajdonában van az a szép belsőség, a melyen élt és lakott, az ősi kúriában Kölcsey Ferencz, a Hymnus költője és a vármegye ékes tollú főjegyzője; itt is halt meg és a csekei temetőben nyugszik. Sírja fölé 1856-ban emeltek márványemléket, egyszerű, derékban kettétört oszlopot. Az egész ország fölérzett akkor, a gyászünnepre. Maig meg van Kende Béla birtokában Deák Ferencz levele, a melyben mentegetőzik, hogy nem jöhet el: „De részt veendek én is az ünnepélyben, érzelmeim s buzgó imádságaim által, felsóhajtok én is önökkel együtt az Egek Urához s keblem mélyéből mondom el a dicsőültnek szavait: Áldd meg Isten a magyart – Jó kedvvel, bőséggel, – Nyújts feléje védő kart, – Mert küzd ellenséggel!” – Ugyancsak Kende Béla birtokában van Kölcsey íróasztala és tentatartója. A község határához tartoznak a Cserhid, Deje, Marcsa, Margit, Nagyrekesz, Rév, Tibor, Turhát, Vargaé, Zoltán és Malomköz tanyák és az Ida major. Posta helyben van, vasúti állomása és távirója Penyigén.
