Csenger.
Csenger.
Csenger, magyar nagyközség a Szamos balpartján, az ecsedi láp szélén. Van 574 háza, 3360 lakossal. Vallásra nézve 2111 ref., 274 r. kath. 400 gör. kath. 568 izr. Határa 6465 k. hold. Igen régi és nevezetes község. Már 1208-ból van róla említés, a mikor a váradi Regestrum említi, hogy az idevaló Árva és testvére Lukács, tüzesvas-próbát állottak ki a törvény előtt. Ez időtájt már nagy 51forgalmú révje volt. A váradi Regestrumban szerepel egy Hodos nevű idevaló pristaldus is. A község 1239-ben a szatmári várhoz tartozott. Nevét 1381-ben Chenger alakban írják, 1412-ben szintén; 1453 Chenger oppidum. 1322-ben már oly tekintélyes egyház, hogy András erdélyi püspök megengedte, hogy a Szt. Margit tiszteletére emelt góth stilű plebánia-templomon kívül, még egy fakápolnát is építhessenek. Megyegyűléseket igen sokszor tartottak itt. 1429-ben már mezőváros. Ebben az évben a Csaholyiakat kir. új adomány erősíti meg itteni birtokukban. 1404-ben Zsigmond király tartott itt gyűlést, a melyen Zyrmay András és János erőszakoskodást követtek el Chomafalvay Saalos Istvánon s Éliás fián. 1445-ben Csaholyi Anna, Péter leánya és 1446-ban Magdolna, Csaholyi Miklós özvegye részjószágot kapnak benne. 1470-ben Csaholyi János özvegyének odaítélték a vám felét, ugyanez évben a Csaholyiak zálogba adják egész itteni birtokukat a Bekcs családnak. 1497-ben Csaholyi Veronika, Dobó Domokos özvegye kap benne részt. 1530-ban János király elveszi a Ferdinándpárti Csaholyi Imre részét és Pekry Miklósnak adományozza. Mikor 1545 táján Imrével a család fiúága kihal, leányai: Anna és Katalin kapják. A század második felében azonban sűrűn változnak a birtokosai. 1547-ben Patóházi Horváth; 1549-ben Báthory András, 1565-ben Veszprémi Szabó Bálint szereznek benne részt. 1568–1579-ben. Csaholyi Anna és férje Melith György fiai Melith István, Pál és Péter kapnak a Csaholyiak részbirtokára új kir. adományt. 1575-ben Csenke Kelemen; 1576-ban Bognár Pál; 1577-ben Zudrói Beszperémi Bálint szereznek itt részbirtokot. Ebben a században csaknem mindíg itt tartották a megyegyűléseket. Itt tartottak 1576-ban a protestánsok egy híres zsinatot a Szentháromság tagadó Blandratisták ellen s e zsinat megbízásából szerkesztette Melius Juhász Péter az u. n. csengeri hitvallást. Ettől a nevezetes zsinattól lehet számítani a kálvini irányzat uralomra jutását az egész nagy vidéken. Gyakran tartottak itt ezután is zsinatot és egyházkerületi gyűlést, így 1583., 1598., 1604., 1619-ben. A XVII. században községi önállósága megnövekedett. 1633-ban minden dézsmájára saját polgárai kaptak királyi adományt. 1659-ben Kapy Klára, 1672-ben Divényi Ferencz, 1696-ban a szatmári vár szerepel birtokosaként. A község hajdani iskolája kis gimnázium mintájára volt szervezve. A XVIII. században latin iskolázása is volt és három tanítója. Ebben a században birtokosai s földesurai a gróf Teleki, gróf Károlyi, báró Barkóczy, a Kállay, Kende, Eötvös, Klobusiczky, Rápolthi Nagy, Szuhányi, Fogarassy, Jékey, Urai, Ujhelyi, Korda, Becsky, Mátay, Riskó, Osváth, Hadadi, Belényessy, Komlóssy, Jánky stb. családok. A XIX. század közepéig ugyanezek a családok s a báró Jósika és Szőgyényi családok visznek vezérszerepet. Most legnagyobb birtokosa Szuhányi Ferencz, kinek itt érdekes régi kuriája van, melyet a múlt század elején dédatyja Szuhányi Ferencz építtetett. A kényelmes úrilakban gazdag könyvtár és sok régiség van. Csinos ujabb háza van itt még Képessy László főszolgabírónak is. Csupa nemes ember lakta a községet s a vármegyén nagy szerepet játszottak a „csengeri voksok és fütykösök.” A kath. egyház a reformácziókor megszünt s csak 1804-ben épült fel újra, a mikor templomot is építettek s plebániát állítottak; addig a Szuhányi kúria udvarán volt fakápolnájuk. 1829-ben új templomot épített a kath. vallásalap. A ref. templom a XV. század második feléből való érdekes téglaépület; 1707-ben leégett, s a Lekcsei Sulyok család, a község akkori nagybirtokosa építtette újra; érdekes templomi edényei vannak a XVI. századból. A község ma is élénk és virágzó hely, vásárai a XIII. század óta híresek. A csengeri járás székhelye és körjegyzőség. Van benne társaskör, polgári olvasókör, takarékpénztár, nőegylet stb. Gyógyszertár 1825 óta, mely a legrégibb a vármegyében. A községben ez az egyetlen emeletes épület. A Jékeyeké volt és nevezetes arról, hogy kártyán nyerték el az egyik Jékeytől. Mostani tulajdonosa a gyógytárral együtt 1906 óta Klein Rezső. A községhez tartoznak a Berger, Fischer, Groszmann, Mikolai, Molnár-malom, Német, Pinkesz, Szuhányi és Vitéz tanyák; a Günther, Jánosi, Kún és Tibota kerülőházak és Csengerjánosi puszta. Ez a puszta hajdan önálló község volt, s a csenger-csaholyi uradalomhoz tartozott. 1545-ben Csaholyi Imréről leányára, Annára s vele Melith Györgyre szállott. 1705-ben már puszta volt; 1808-ban a hajdani parokhia helye még a csengeri papé volt. A XVIII. század végén még látszottak a templom romjai. A határbeli dülőnevek közül érdekes még a Recsegő és Halomdomb, a hol emberi csontokat találnak. Postája, távírója és vasuti állomása helyben van.
