Babonák.
Babonák.
Sok babona nincsen. A kálvinisták között kevés a babonaság. Kiirthatatlan ugyan nehány babonájuk; a rontásban szentül hisznek; szemmel megverik a kis gyermeket; kedd szerencsés, péntek szerencsétlen nap; a tehén tejét elviszik a lidérczek; megöntés; nehány házi-orvosság mindent meggyógyít stb. De azért nem lehet őket babonásaknak mondani. A hol azonban az oláh befolyás kezdődik, erősen szaporodnak a babonák. Ezek az oláhok megmagyarosodtak ugyan nyelvben és szokásokban, de babonáikat híven őrzik. Rozsály tiszta magyar nyelven beszélő népe, vagy Kántorjánosi, Nyircsászári stb. szintén tősgyökeres magyarajkú gör. kath. lakossága, már minden lépten-nyomon babonás. A babonát az egyes ember maga tudja és gyakorolja, vannak kiváló tudói, szinte papjai, papnői, mert rendesen öreg asszonyok a tudósok, néhol férfiak, s vannak néha valóságos prófétái. Csak a tavaszon (1907.) történt, hogy Nyirmegyesen 270„elrejtőzött” egy kb. 14 éves lány, s mikor felébrett, „tudóssá” lett. Meg is indult a búcsujárás hozzá s állandóan tömeg állott a háza udvarán. A szatmármegyei Nyirség megmozdult s Hodász, Kántorjánosi, Jármi, Császári, Gebe, Fábiánháza, az egész nagy környék asszonyai, lányai, vonaton, szekéren, gyalog siettek a „meggyesi jányhoz”.
Ilyen esetek a Nyírségben minden öt-hat évben vannak, de arra túl a Szamoson, a Tisza felé, csak nevetnek az effélén. Nagykároly környékén a svábság józan, munkás nép, de ezeknek is több a babonájuk, mint a ref. magyaroknak. Viszont az igazi oláhság valóságos szellemi vakságban él; mentől messzebb megyünk keletre, annál jobban.
