Regék, mondák.
Regék, mondák.
Mentűl egyszerűbb s józanabb a nép lelki világa, mentűl simább a földje, annál kevesebb titokzatosat tud a természet világáról. Helyhez kötött monda, rege, hagyomány kevés van a sík vidéken. Az ecsedi láp körül tudnak valamit a Rákóczi-korról. Nagyecsed várának ekkor volt legutóljára szerepe s Ecseden még nehányan el tudják dalolni a Rákóczi kesergőjét.
A beregi hegyek népénél több árpádkori monda él. E mondák helyei között legdélibb Milota. Ennek a magyar falunak szláv hangzásű nevét a következő monda magyarázza meg: Mikor Álmos vezérlete alatt a magyarok Halicson keresztül jöttek, Árpád fia, Álmos unokája: Béla, megszerette Melotát, Telebes, holicsi fejedelem leányát. De akkor elváltak egymástól s Melota Zsongornak, Borsa vára urának lett a felesége, hogy közelebb legyen Bélához. Zsongor nagyszájú tót vezér volt, a kit a magyarok megvertek, de ő előbb elfogta Bélát. Melota, hogy kiszabadítsa kedvesét, tót katonának öltözött s mint ilyet, éppen az előbb kiszabadúlt Béla ölte meg. Ez esemény helyén épült Melota, utóbb Milota község.
Annál bővebben vannak regék a keleti hegyes vidéken, de itt bizony ma már csak oláh nyelven élnek a történetek. Erdőd, Nagybánya, Felsőbánya környékén a nép képzelete bányamondákkal van tele.
Itt az egyes hegycsúcsok is történelmi emlékekkel népesek. Nagy csaták és országos fontosságú várak nem voltak ugyan ezen a vidéken sem, bár Nagybánya aranybányáival mindig nevezetes volt. A mondák között érdekes a bányászleány története. E szerint, mikor a tatárok itt jártak, Nagybányán Jonathán volt a fővezér. Ez a tatárság elől az asszonyokat egy elrejtett helyre, a Fekete-hegyen a Szász-zárhoz vitte fel, maga pedig a gyönge várral megpróbált ellentállani. A tatár sereg Subugetáj vezérük alatt elpusztította az egész nagy vidéket s a vár alatti völgybe gyűlt. Az asszonyok szívszakadva látták, hogy már a romlás következik a várra, mikor Agatha, Jonathán jegyese, föllelkesítette őket. Megnyitották a Szász-zár fazsilipjeit s a lezúduló víz eltemette a tatár-sereget. E hősi tett emlékére Asszonypatakának nevezték el akkor Nagybányát. Történelmileg azonban bizonyos, hogy Nagybánya jóval későbbi eredetü hely s ősi neve Asszonypataka volt, a melyet csak a XVI. században váltott fel a Nagybánya név.
Sokat emlegetik máig Pintye Gregort, a híres oláh haramiát, kiről az oláhok balladát is tudnak s félve beszélnek ma is kegyetlenségéről, szörnyű erejéről, szédítő vakmerőségéről. A „tolvaj szökellője”, vagy „Pintye szökője” nevű hegyoldal, a „rabló-forrás”, a „Pintye Gregor pinczéje” mind az ő emlékét őrzik. Különösen híressé tette a rablót országszerte, hogy a törvény nem bírt vele. Szinte lehetetlen úton-módon szökött meg a börtönből, a felakasztás előtti napokon. Egyszer farkassal vitette ki magát valami rejtekúton, a hol a bestia bekúszott a barlang-tömlöczbe; máskor egyik rablótársa segítségével szökött meg; végre az utolsó elfogatása szintén mesés lett. Báró Sziklayné fogta el. Mikor a rabló fosztogatni ment hozzá egész-bandájával, csellel szívesen látta, leitatta őket és lecsalta a pinczébe, a hol rájuk zárta a vasajtót. A gyorsan előhívott pandúrok elfogták tizenöt társával s a helyszinén rögtön felakasztották őket.
A csengervidéki legények.
A csengeri bíró.
Oláh népviselet az Avasban.
