Az önkényuralom.
Az önkényuralom.
Szept. elején végre megérkezett a szerb bánáti határőrezred törzse is Fehértemplomba. Ezzel beköszöntött a városban az önkényuralom korszaka. Az ezredparancsnokság szept. 10-én elrendelte a fegyverek és a Kossuth-bankók beszolgáltatását. Egyúttal megtiltotta, hogy bárki is útlevél nélkül elhagyja a várost. Az önkényuralom első áldozata Khyo János polgármester volt, a kit az ezredparancsnokság állásától elmozdított s helyébe Pavlovics János kapitányt nevezte ki, a kit 1850-ben Imbrissevics Márton őrnagy váltott fel. Az uralkodó első körútja alkalmával, 1852 júl. 17-én, Fehértemplomba érkezett és két napig időzött ott.
1854-ben, az Oroszország és a törökök között támadt háború kitörése után, Ausztria megszállotta a dunai tartományokat. Ez alkalommal a megszálló sereg nagyrésze Fehértemplomon át vonult Moldvába. Ezenkívül még egy figyelő hadtest is táborozott a környéken, mely közel kilencz hónapig valóságos táborhely volt.
Időközben a város ipara és kereskedelme jelentékenyen fejlődött és a társadalmi élet terén is fellendülés volt észlelhető. Jakob Antal akkori polgármester 1854-ben férfi-daloskört alapított. 1855-ben újból megalakult a lövész-egyesület, mely már 1838-ban is fennállott, de a szabadságharcz alatt megszünt.
432Az 1858-ban Moldvából és Oláhországból visszatérő császári katonaság behurczolta a városba a kolerajárványt, mely ez év júl. és aug. havában nagy pusztítást vitt végbe. Egyes napokon 15-én haltak el és összesen 240-en estek áldozatául.
1856-ban készült el a báziás–oraviczai vasút. 1856-ban épült fel a katonai tisztképző intézet, melyet azonban 1858-ban beszüntettek és a pancsovai katonai nevelőintézetet helyezték el benne. Jelenleg gyalogsági laktanyául szolgál.
1858 júl. 18-án nyitották meg a jassenova–temesvári vasutat, miáltal a város Budapesttel is közvetetlen összeköttetésbe jutott.
Az októberi diploma kibocsátása után a szerb Vojvodina és a Temesi Bánát is megszűnvén, Torontál, Temes és Krassó vármegyéket is ősi jogaikba helyezték vissza. Fehértemplom polgársága ekkor már türelmetlenül várta a Határőrvidék polgárosítását; de a zágrábi tartománygyűléstől a Határőrvidék feloszlatása iránt tett felterjesztés nem nyerte meg a legfelsőbb jóváhagyást és mindössze a közigazgatás terén helyeztek némi újításokat kilátásba. A polgárság azonban ezzel nem volt megelégedve, mert a város önkormányzata továbbra is a legszűkebb korlátok között mozoghatott, a városi igazgatás élére pedig – a polgárság élénk tiltakozása ellenére –, katonai személyiségek kerültek.
A hatvanas években több csapás érte a várost. 1861 jún. 2-án délután óriási vihar és jégeső verte tönkre a városi szőlőket. 1863-ban a nagy szárazság következtében nagy inség és főleg takarmányhiány volt, annyira, hogy egy pár ökröt 30 frtért lehetett kapni. 1864-ben a májusi fagy nagy károkat okozott a szőlőkben és 1866-ban tavaszszal ismét dér volt.
