Munár.
Munár.
Munár. Az arad–nagykikindai helyiérdekű vasút mentén fekvő kisközség. Házainak száma 112, lakosaié 633, a kik nagyobbára román- és szerbajkúak és gör.-keletiek. Postája Székesút, de a távírója és vasúti állomása helyben van. Legrégibb ismert birtokos, Berekszói Frank, ki 1448 júl. 3-án itteni birtokára nérve Zsámboki Pállal, Súlyok Györgygyel és Andrással kölcsönös örökösödési szerződést kötött. Része volt itt Szántói Marhárti Jakabnak is, a ki 1467 aug. 31-én királyi beleegyezéssel hasonló szerződést kötött a Súlyok testvérekkel. 1487-ben Nagy Jánosnak is voltak itt részbirtokai, de ő azokat Belmosevity Milosnak adta el. Özvegy Belmosevity Milosné leányát Nagylaki Jaksics István vette nőül s e házasság révén ő is munári birtokos lett. Birtokosa volt még a Sásvári Bradách-család is. E családból István és Imre hűtlenség bűnébe esvén, munári részüket János király 1529 febr. 14-én Jaksics Márknak adományozta. Temesvár eleste után e helység a fellaki nahiéba volt beosztva. Az 1557–58. évi összeíráskor 28 háza volt és szerbek lakták. 1561-ben Fekete Radoszláv és Mácsalaky Demeter voltak a földesurai, a kik felhasználva a zavaros közállapotokat, a maguk számára foglalták le a falu jövedelmét. Jaksics Erzsébet, özvegy Dóczy Miklósné 1563-ban új adományt nyert a munári részbirtokra s jún. 8-án királyi parancsot eszközölt ki, melylyel a jognélküli bitorlókat e birtokából ki akarta kergetni; ez azonban, úgy látszik, nem volt könnyű feladat, mert még 1564-ben is Fekete Radoszláv volt a földesúr. 1582-ben már csak öt szerb pásztor lakta. Báthory Zsigmond 1597-ben, Fellak elfoglalása után, Lapispataki Segnyey Miklósnak adományozta, 1663 júl. 20-án pedig Wesselényi Ferencz adott az akkor békésvármegyei helységre oltalomlevelet a Dóczy-örökösöknek: Rácz Erzsébet és Kata asszonyoknak. 1717-ben a kamarai jegyzék szerint, 16 házból állott. A temesvári igazgatóság 1725-ben németeket telepített ide, de ezek nem maradtak itt, úgy hogy az igazgatóság 1738-ban újabb német települőket költöztetett Munárra. Az 1761. évi hivatalos térképen már németektől lakott helységnek van feltüntetve; de ezek sem maradtak itt, mert a XVIII. század végén már szerbek és románok voltak a lakosai, a kik 1777 táján települtek ide. 1838-ban 17 és 2/8 egész jobbágytelke volt. A marosmenti görög nem egyesült Bazilita-rendű monostor volt a földesura és most is a bezdini monostornak van itt nagyobb birtoka. A lakosai földmíves-egyesületet tartanak fenn, Fekete Istvánnak pedig benzinmotoros malma van itt. A községhez tartozik a bezdini zárda. A tatárjárás előtti korszakban e helyen a rahonczai monostor emelkedett, a melyről már 1239-ben van adatunk. Helyén a XV. században görög-keleti szerb monostor keletkezett, az, a mely most is fennáll. A monostor temploma a XIX. század első felében épült.
