Deliblát.
Deliblát.
Az az ellipszisalakú terület, melyen a futóhomok a felszínen mozog vagy mozgott, az uralkodó szél hatása alatt, éjszaknyugatnak, tehát az uralkodó délkeleti szél irányában nyulik el. Ugyanez irányt követik a homokbuczkák is, a melyeknek magassága néha az 50 métert is meghaladja. A hepehupás területnek tengerszínfeletti magassága 75 métertől 194 méterig terjed.* E területből, a mely 4az 1810. évi felmérések szerint még 70.660 hold 99 11-öl volt, ma csak 43.780 hold. 702 -öl a kincstáré.
Legmagasabb pontok a Crni vrch (191 m.) és a Plucz (194 m).
Az egész terület mívelési ágak tekintetében a következőképen oszlik meg:
Erdőterület (1910. év végéig)
|
22.319 hold
|
– öl
|
Mívelésen kívüli terület (a melyből még 80% erdősítendő)
|
10.877 hold
|
925 öl
|
Erdészeti csemetekert
|
80 hold
|
– öl
|
Gyümölcsfaiskola
|
5 hold
|
25 öl
|
Gyümölcsös
|
8 hold
|
– öl
|
Szántóföld (illetményföld)
|
85 hold
|
– öl
|
Szántóföld (bérbeadva)
|
170 hold
|
453 öl
|
Legelő (bérbeadva)
|
19.115 hold
|
849 öl
|
Legelő (illetmény)
|
120 hold
|
– öl
|
Összesen:
|
43.780 hold
|
402 öl.
|
A puszta homokjának eredetére nézve sokáig eltértek a nézetek, de ma sem egészen egyezők. Abból a körülményből, hogy a homok nagyon vegyesszemű (mákszem-, borsószem-, de babszemnagyságú is) tele csillámlemezekkel, Cholnoky Jenő azt következteti, hogy a puszta homokja nem igazi futóhomok, vagyis nem tett meg hosszú utat a szél szárnyain; tagadja a homok tengeri eredetű voltát is, reámutatván arra, hogy a homok egyáltalában nem tartalmazza a tengerben élt állati vagy növényi szervezetek maradványait. Schafarzik Ferencz a puszta, homokjának eredetére nézve azt állítja, hogy a diluviumban tó borította az Alföldet és a Dunának a diluviumban még meg nem levő alsó szakasza helyén volt vízválasztó nyugati lejtőjén lefutó erősfolyású patak hordalékát, egyesítve azt a Karas, Nera és Morava (Szerbia) hordalékával, a tóba deltaként rakta le. Ezzel a nézettel szemben Cholnoky azt hangoztatja, hogy a diluviális tó föltevése nem elég megokolt, s hogy a delibláti homok nem mutatja minden kétséget kizáróan a deltaképződmények minden jelét, hanem ő azon a nézeten van, hogy Alföldünk a levantei kor sivatagjából a diluviumban lassanként „steppe”-klimájú, poros, itt-ott mocsarakkal fedett, de kevésvizű és aránylag hidegéghajlatú, fűvestérséggé alakult, melyen elég szárazság volt ahhoz, hogy vastag lősztakaró lepje el a síkságnak igen nagy részét. Akkor tehát, a mikor „a horvátországi Krapina mellett levő barlangban már elég jó kőeszközöket használt az ősember, a mikor még a magyar medenczében ott élt az ősrinoczérosz, az ősbölény, az ősszarvas, mammut és a pusztai marmota,* ebben a korban hatalmas pusztai törmelékkúp halmozódott fel az Alföld délkeleti sarkában. A hegyekről lejövő patakok elszikkadtak, vagy csak időszakosan kerültek le a pusztára, temérdek homokot hordva medrükben, melyből kiverte azt a puszták szele s gyér pusztai növényzettel itt-ott megkötött buczkaterületet épített belőle”.
Rhinoceros Merki, bos primigenius, cervus euriceros, elaphus capreolus.
Míg tehát az egyik nézet szerint a homok tóban képződött delta anyaga volna, addig a másik felfogás szerint törmelékkúp* és szárazföldön képződött. Ennek bizonyítéka az a levantei korú molluscum-fauna, a mely a delibláti puszta egyik 170 méteres mélyfúrásából került ki. Nem valószínűek azok a feltevések, hogy a homok a szemközti szerb partról került volna magyar földre a Kossova-szél szárnyain. Mert ha így volna a dolog, akkor a puszta területén csakis finom, aprószemű homoknak szabadna előfordulnia, hiszen a nagyobb, a borsó- és babszemnagyságú homokszemeket csak nem hozhatja át a Dunán a szél, sem pedig azokat a kavicsokat, a melyek a homok alatti mélyebb rétegekben arra mutatnak, hogy tényleg helyben keletkezett delta vagy törmelékkúpképződménynyel van dolgunk. Igen, származhatik szerb földről is, de nem a szél hozta onnan, hanem a folyóvíz, talán a Morava, akkor, a mikor még a Duna nem folyt le a Vaskapun át.
A mely vadik (ideiglenesen vizet szállító, rendesen száraz medrek) anyagából keletkezett.
A homok maga nem tipikus futóhomok. E mellett bizonyít a homokszemek alakja és a homoknak bőséges csillámtartalma. A homokszemek nagysága. Wessely szerint, középértékben a homokbkuczkákon 0.3–0.5 köbmm. a kifujt völgyekben, szélfuvásokban 0.059 köbmm. E számok értelmében a puszta homokja az összes európai futóhomokterületek között a legfinomabb. A homokszemek egyáltalában nem gömbölyödöttek, nem annyira koptatottak, mint azt a típusos futóhomokszemeknél tapasztaljuk. A homokszemeknek jelzett tulajdonsága ugyan a mellett bizonyít, hogy a homok nem régóta mozog, de hogy ebben a vízben való lerakodása, vagy az a körülmény gátolta, hogy időnként növényzettel meg volt kötve és csak 5újabb időben került a szél hatása alá, pontosan kimutatni jelenleg még nem lehet. A homok altalaja a mellett szól, hogy lerakodása alkalmával a víznek lényeges szerepe volt, mert a mint azt a puszta területén végzett mélyfúrások adatai igazolják, különböző színű és finomságú homok váltakozik agyagos és iszapos közbetelepülésekkel.
A Rozsdás nevű kút fúrási szelvénye például a következő rétegeket tünteti fel:54 felszíntől–0.60 m mélységig termőföld, 0.60–30.53-ig sárga finom iszap, 30.53–54.10-ig sárga finom iszapos homok, 54.10–74.22-ig finom agyagos homok gumókkal, 74.22–80.00-ig szürke homokos agyag. 80.00–106.09-ig sárga finom homok, nagy gumókkal, 106.09–108.25-ig barna homokos agyag, 108.25–113.68-ig finom sárga agyagos homok, közötte nagy gumók, 113.68–115.20-ig barna zsíros agyag, 115.20–118.14-ig világoskék agyag, 118.14–121.10-ig sárga agyagos homok, 121.10–150.60-ig sárga-szürke homokkő, 150.60–181.60-ig sárga-szürke homokkő, kavicscsal, 181.60–184.01-ig szürke agyag, 184.01–185.48-ig szürke finom tömött homok, 185.48–200.26-ig szürke homokkő kavicscsal.
A széltől kifújt partoldalakon látható, tiszta homokkal váltakozó televénytartalmú homoktalajrétegek változásai meg azt bizonyítják, hogy ,,a homok időnként megállapodott és a gazdálkodás megváltoztával ismét megindult.”* Legnagyobb valószínűség szerint a homokot, akár vízben, akár szárazon képződött, hamarosan ellephette a növényzet, a mely hosszabb vagy rövidebb ideig fogvatartotta és így megbénította, vagy legalább is csökkentette a szél erejét. Hogy a szél iránya a homok keletkezésének, illetőleg mozgásának korai stádiumában is ugyanaz volt, mint ma, azt mind a homokterületnek éjszaknyugati irányban való elnyúlása, mind a homokbuczkáknak hasonlóirányú sorakozása mutatja.
Az 1691., 1701–1716-i feljegyzések még e vidéknek erdőrészeiről tesznek emlitést. Ezeknek pusztulása 1778-ra tehető, arra az időre, a mikor a puszta peremén megindult újra a telepítés és ezzel együtt az erdőségek irtása. 1788-ban II. József már elrendeli a homokterület befásítását. Tehát az 1778-tól 1788-ig terjedő rövid tíz év alatt óriási pusztításnak kellett végbemennie.“
A homokbuczkák megkötés előtt a szél hatása alatt és irányában mozogtak, még pedig a szél erőssége szerint és tartamának megfelelően, kisebb-nagyobb sebességgel.* Wessely szerint5 egy 7 méter magas homokbuczka évenként átlag 2.21 méternyi utat tett meg a szél irányában, úgy hogy az oldalában vezető községi út irányát többszörösen meg kellett változtatni.
Az alább közölt adatokból világosan kitünik a délkeleti szél uralma ezen a vidéken. Vele szemben csak az éjszaknyugatinak van még valamelyes jelentősége, miután azonban rendesen csapadékkal jár és mert a nedves homok nehezen vagy egyáltalában nem mozog, távolról sem oly káros a hatása, mint a délkeletié.54 A számok észleléseket jelentenek.
Év
|
Szélirányok
| ||||||||
É
|
ÉK
|
K
|
DK
|
D
|
DNy
|
Ny
|
ÉNy
|
Szélcsend
| |
1891
|
55
|
86
|
61
|
443
|
41
|
44
|
34
|
329
|
2
|
1892
|
26
|
123
|
49
|
450
|
29
|
60
|
33
|
320
|
5
|
1893
|
47
|
105
|
61
|
389
|
52
|
30
|
34
|
371
|
6
|
1894
|
35
|
81
|
45
|
454
|
40
|
11
|
61
|
367
|
1
|
1895
|
32
|
88
|
26
|
503
|
29
|
15
|
28
|
372
|
2
|
1896
|
34
|
63
|
54
|
434
|
48
|
12
|
32
|
417
|
1
|
1897
|
27
|
59
|
41
|
466
|
28
|
13
|
36
|
408
|
17
|
7 évi átlag
|
37
|
86
|
48
|
449
|
38
|
26
|
37
|
369
|
5
|
Ez a mozgás – ha teljesen kötetlen homokról van szó – tulajdonképen az illető területen uralkodó legerősebb és legtartósabb légáramlatoktól függ és az évi csapadékmennviség szerint változó. Esetünkben a délkeleti és délnyugati széltől, továbbá a homokpuszta területére hulló évi 690 mm. csapadék mennyiségétől.
A homok felhalmozódásának, a homokbuczkáknak nagysága szerint három területet különböztethetünk meg a pusztán: 1. A délkeleti rész, melynek határa a Gerebencz–Dunadombó közötti vonal. Ez deflácziós terület; a szél elfújta, elszállította itt a homokot eredeti helyéről, egészen a talajvíz mélységéig* (bara popina, cziganszka bara). A mi itt a régi homokhalmozódásokból megmaradt, az nem más, mint „keskeny, alacsony gerinczeknek egész sora”, a melyek szigorúan az uralkodó szél irányában nyúlnak el délkeletről éjszaknyugatra.54 2. A középső rész, 6a mely Dunadombó–Gerebencz és Deliblát–Versecz vonalai között terül el; ez a legvadabb és a lekésőbben megállapodott rész”. Itt vannak a legmagasabb buczkák s itt volt a legutóbbi időkig a legtöbb, kötetlen futóhomok. A magas buczkák között itt mély szélfúvásokat találunk. Ma már a pusztának ezt a legvadabb középső részét ,,összefüggő nagyterjedelmű ákácz fiatalosok borítják”. 3. Deliblát–Versecz vonalán túl az éjszaknyugati rész. Ezen a részen a puszta felszíni talaja finomabb és legfinomabb homokalkotórészekből alakult, ezért legtermékenyebb is. Hosszan elnyúló buczkák sorakoznak a szél irányában itt is egymás mellé: részben begyepesedett legelők, részben erdős területek, telve nyárfákkal és cserjékkel.32
Ez a körülmény is az ellen látszik szólani, hogy a puszta homokja Szerbiából származik; hiszen ha a Duna jobb partjáról ragadná magával a homokot, oly nagy mennyiségben, a hogy ezt a puszta homoktömegére való tekintettel feltételezhetjük, nem igen érthető a Dunadombó–Gerebencz vonalától délre fekvő deflácziós terület. Ha pedig a Duna medréből nem származik a homok – ha így volna, a homok „születése“ helyén dünéket kellene találnunk és a Duna jobbparti vidékéről nem ragadja magával a Kossova, úgy joggal feltételezhetjük, hogy a mostani futóhomok egy a diluviális, vagy még korábbi geológiai korszakban képződött törmelékkúp, vagy szárazzá lett delta-képződmény anyaga, a melyet hosszabb-rövidebb megszakitásokkal fogva tartott steppe- vagy erdei növényzet s a mely csak az ember meggondolatlan beavatkozása következtében lett a sivó homok tanyája és csak addig marad az, a míg az ember szakszerű gazdálkodással ura nem lesz újból a homoknak. A mostani futóhomokterületnek tehát nem a klimatikus viszonyok mostoha volta miatt kellett azzá lennie, a mi – hiszen vannak Alföldünknek helyei, a hol a csapadék például kevesebb, mint a kincstári pusztán – hanem azért, mert az ember oktalan gazdálkodásával alkalmat szolgáltatott arra, hogy egy olyan elemi erő, mint a milyen a Kossova, fokozottabb mértékben fejtse ki speczifikus munkáját, a deflácziót az eltakarítást.
Cholnoky a teljesen szabadon futó homokon három alapalakot különböztet meg, a melyeknek mindegyike többé-kevésbé tökéletesen kifejlődve e homokterületen is előfordul.31 Ezek az alapalakok a következők: 1. A barkhán,* a mely végeredménye minden teljesen szabad homokfelületen keletkezett alakzatnak. 2. A garmada, a mely árkos kifúvódással jár együtt s a mely a félig kötött homokvidéknek igen jellemző alakulása. 3. A düne,* a mely nem bizonyult állandó alaknak, hanem csak elsődleges homokfelhalmozódásnak; fejlődése folyamán garmadákká és barkhánokká alakul át és végre teljesen szétdarabolódik.
Barkhán = perzsa szó: jelentése: úti-sátor, podgyász-nyereg, a melyhez némileg hasonlatos a félholdalakú homokhalmaz.
Düne = német szó: állandó irányú szél hatása alatt keletkező homokgátak, a melyek különböző gyorsasággal haladnak a szél irányában.
A homok megkötődése következtében még a következő alakulatok állhatnak elő: 1. akadályok körüli halmazok; 2. kifújt nedves homoknak finoman rétegzett formái; 3. szélbarázdák és azok garmadái, „a melyek a kötött homokterületek domborzatát alakítják át a szél irányában hosszan elnyúló gerinczekké.
A szabadon mozgó homok területén eszerint a homokhalmazoknak formai kifejlődése a következő:
1. A homok születése helyén a szél irányára merőleges, többé-kevésbé párhuzamosan egymás után sorakozó homoktorlaszokat, dünéket találunk, a melyek előrehaladásuk közben szétbomlanak barkhánokra és 2. ilyen halmazok alakjában haladnak és sorakoznak a szél irányában. Ha ezek utközben megkötődnek, a szél 3. mély barázdákat váj beléjök s hosszú gerinczeket farag ki belőlük. Ilyen formákat mutatnak ma a homokhalmazok a delibláti homokterületen, a mely az embernek 30 évi munkája után inkább ligetnek, mint pusztának nevezhető.
