Kőzetek.
Kőzetek.
A megye legősibb kőzetei, a kristályos palák*, mint már fennebb jeleztük, szigetekként emelkedtek ki a neogén tengerből Versecz és Buziás környékén. Megtaláljuk őket kisebb terjedelemben még a Maros balpartján, Lippa közelében is. A verseczi hegység kristályos tömege hirtelen emelkedik ki a síkságból, majdnem pontosan keletnyugati irányban huzódik és legnagyobb magasságát a 641 méteres Kudriczi tetőn éri el.* A hegység kőzetét, melynek több válfaját Schafarzik és Halaváts behatóan tanulmányozták, Versecz környékén több kőbányában fejtik és építkezésre meg kövezésre használják.
Ha vulkánikus vagy üledékes (vízben, leülepedés útján keletkezett) kőzetek hosszú idők folyamán elváltoznak, metamorf kőzeteknek nevezzük; ha ezek bizonyos kristályos szövetet és palás szerkezetet nyernek, kristályos palákról beszélünk. Böckh J. e kőzetek ásványos összetétele alapján alsó, középső és felső kristályos palacsoportot különböztet meg; a verseczi szigethegységben a két felső konstatálható.
Egyúttal a megyének legmagasabb kiemelkedése. A verseczi Várhegy magassága 407 méter, maga Versecz 92 méternyire fekszik az Adriai-tenger szine felett.
A másik kristályos palából álló hegysziget Buziástól délkeletre, Szilas és Magyar-Szákos között emelkedik, neogénkorú képződményektől körülvéve, 368 méteres legnagyobb magasságra.* A hegyszigetet környező dombvidék éjszaki határának a Temes vehető, délen a Berzaváig terjed.
Grindul Petrii, Magyar-Szákos déli határában.
A megye éjszaki részében, Lippa körül előforduló kristályos pala tulajdonképen a Marostól éjszakra fekvő Hegyes-Drócsa hegységnek déli lefűrészelt csücske. Ugyancsak itt találjuk a megye régibb, mezozoi korú kőzetei közül a zöldesszürke diabáz porfiritot* a Vorvu Csetatye hegyen, a kárpáti homokkövet Sistarócz és Beletháza között, a melynek rétegeiből „egyes tömör mészkőszirtek emelkednek ki”, végül még a „sárga, kvarczdús, helyenként konglomerátos homokkő” vastag rétegeit.* A neogén korú tengerben lerakodó és egyéb fizikai meg kémiai folyamatok útján keletkezett kőzetek rétegeivel a megye keleti részében találkozunk, ott, a hol e kor tengerének partja huzódott. Halaváts a megye területén a neogén éra három emelete közül kettőt említ, a szármátit és a pontusit, a mediterránt nem. A Krassó-Szörény vármegyében tetemes kifejlődésben előforduló szármáti képződmények Szőlőshegynél Temes területére is kiterjednek, azonban „csakhamar a fedő pontusi korú üledékek alá merülnek”.
Diabáz porfirit = durván, vagy finoman szemcsés, többé-kevésbé tömött, a föld mélyéből származó kőzet. Régibb keletkezésű, mint az ugyancsak Temes vármegye területén előforduló vulkánikus eredetű, tömör, sötétszinű bazalt.
A felső krétakorban képződtek.
3Előbukkan e kor képződménye még Varadiánál is, a verseczi hegysziget délkeleti részében. A képződmények többnyire szilárd homokkő padokban, közbetelepült sárgaszínű csillámos homokkal, márgákkal fordulnak elő, néhol alárendelt kifejlődésben mészkő is. Ennek az emeletnek homokkőképződményeire közvetetlenül a pontusi emelet két színtájának rétegei következnek. A diluviális lerakódások alatt fekvő felső színtáj többé-kevésbé finom, agyagos, márgás homokból, az alsó pedig sötétbarnaszínű márgából áll. Az alsó színtáj képződményei aránylag csekély terjedelemben fordulnak elő, a felső „homokalkotta” színtáj azonban a megye területén már jelentékeny mértékben résztvesz az altalaj képzésében.* A diluvium sárgás, agyagos képződményeitől megszakítva, „két vonulatban” észlelhetjük a felszínen. Fehértemplom közvetetlen környékén és Körtéd-Nikolincz felé, a második a Karas mentén Vajdalak–Mélykastély irányában, ezenkívül a megye területén még egyebütt is, különösen a mélyebb bevágódású völgyekben. A pontusi korban működött vulkánok tevékenységének nyomaira, két helyen akadunk a megye területén, Mezősomlyó és Gátalja meg Sziklás és Lukácskő között. Az első helyen egy, diluviális képződményektől körülvett, 60 méteres kúpocska emelkedik, a mely azonban csak hólyagos bazalt-salakból áll, a másik helyen egy 20–25 méteres dombot, találunk, melynek lankás oldalán a nyitott kőfejtők anyaga kékesfekete színű, egyenletesen finom szemcséjű, gömbhéjasan elváló bazalt, a melynek a felszínhez közeli része hólyagos és kevésbé szabályos elválású. Anyaga szilárdsága következtében építkezésre és utczaburkolásra egyaránt alkalmas.
A homokkövet Fehértemplomban ipari czélokra és járdakészítésre használják.
