Berkeszi István dr.
Berkeszi István dr.
Berkeszi István dr., a temesvári állami főreáliskola igazgatója, szül. 1853-ban. Tanári vizsgálatot a történelem-földrajzból 1878-ban, bölcsészettudori szigorlatot 1883-ban tett. Ezenkívül megszerezte a levéltárnoki képesítést is. Középiskolai tanársága előtt báró Radvánszky Béla titkára volt s öt évet töltött hol a fővárosban, hol az ősi radványi várkastélyban, hol a család könyv- és levéltárának rendezésével foglalkozott. 1883-ban gyakorló tanár lett, 1884-ben helyettes tanár a fehértemplomi, 1885-ben ugyancsak helyettes-tanár lett a budapesti II. ker. főgimnáziumban, hol negyedfél évet töltött. Rendes tanárrá 1889-ben nevezték ki a temesvári főreáliskolához. Már huszonegy évet töltött ennél az intézetnél; 1910 szeptemberében lett az intézet helyettes, 1911 szeptember havában pedig végleges igazgatója. Berkeszi István munkásságának másik tere a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum, melynek 1890 óta titkára, 1901 óta főtitkára s mint ilyen, egyúttal a múzeum igazgató-őre s a Történelmi és Régészeti Értesítő szerkesztője. A múzeumot újjászervezte, rendezte s gyűjteményeit leltározta: Irodalmi 213munkássága régészeti és kultúr-történelmi irányú. Két pályadíjat nyert a budapesti tud. egyetem bölcsészeti karától hirdetett nyílt pályázatban, 1882-ben és 1890-ben a következő pályaművekkel: 1. A magyar nemzeti szellem fejlődésének és a magyar nyelv keletének dokumentált története. Jutalma volt 360 forint. 2. A magyar történetírás kútforrásainak ismertetése és azok birálata 1711-től 1848-ig. Pályadíj 400 forint. Történelmi, régészeti s paedagogiai értekezései, tanulmányai 1883 óta a „Századok”, „Budapesti Szemle”, „Kisfaludy-Társaság Évlapjai”, „Arany János-Társaság könyvei”, „Múzeumi és könyvtári Értesítő”, „Budapesti Látogatók Lapja”, „Ország-világ”, „Ifjúság Lapja”, „Tanáregyesületi Közlöny”, „Délmagyarországi Közlöny”, „Temesvári Hírlap” s „Történelmi és Régészeti Értesítő” czímű folyóiratokban és lapokban s a budapesti gyakorló főgimnázium 1883/4, a fehértemplomi főgimnázium 1884/5. és a temesvári állami főreáliskola több tanévi Értesítőiben jelentek meg.
Önálló művei: A gróf Haller-fiúk iskoláztatása a XVIII. században. Budapest, 1883. – A magyar nyelv a magánélet terén 1711–1790-ig. Fehértemplom, 1885. – Gróf Hofmansegg utazása Magyarországon 1793–1794-ben. Németből fordította és bevezette. Budapest, 1887. (Olcsó könyvtár.) – A magyar nyelv és szellem királyaink udvarában. Temesvár, 1892. – A temesvári állami főreáliskola története. Temesvár, 1896. – Adatok a reformkorszak történetéhez. Temesvár, 1897. – Rendi országgyűléseink magyarsága. Temesvár, 1898. – Temesvár szinészete a XVIII. században és az első magyar színészeti előadások. Temesvár, 1898. – A temesvári könyvnyomdászat s hírlapirodalom története. Temesvár, 1900. – Temesvár szab. kir. város kis monografiája. Temesvár, 1900. – A temesvári múzeumkérdés, Temesvár, 1901. – Társadalmi élet Temesvárott 1801-ben. Temesvár, 1902. – Egy ismeretlen magyar történetíró, Nebojszai Bogma István, művei és emlékezete. Temesvár, 1904. – Bogma István naplójegyzetei. Temesvár 1849. évi ostromáról. Temesvár, 1904. – Délmagyarország éremleletei. Temesvár, 1907. – Vidéki múzeumaink. Temesvár, 1908. – Temesvár emlékérmei és szükségpénzjegyei. Temesvár, 1908. Temesvári művészek. Temesvár, 1910. – Temesvár nevezetesebb látnivalói. Temesvár, 1907. – Bergmann Ágost emlékezése. Temesvár, 1908. – A „Delejtű”, Délmagyarország első magyar hírlapja. Az Arany János-társaság által 500 K-val jútalmazott pályamunka. Temesvár, 1910. – E manográfia számára ő írta a művészettörténeti részt.
