I. Lajos.
I. Lajos.
A következő évek nagyon komorak voltak. A jobbágyság elvesztette csekély szabadságait, még a szabad költözködés jogát is. A török mind szűkebbre vonta össze szorító karikáját Temesvár körül és növekedő hatalmától remegett az egész Délvidék lakossága. Az uralkodni képtelen II. Ulászló 1516-ban meghalt s helyébe a szintén gyenge II. Lajos lépett a kormányra. Az ellenség távoltartására, a végek védelmére nem volt pénz s a nép is oly szegénységre jutott, hogy még a mindennapi élelmét is alig volt képes beszerezni.* Nagy mértékben növelte a bajt Temesvár és Temes vármegye elnéptelenedése, melyet nemcsak a törökök támadásaitól való félelem, de az 1509-től 1512-ig dühöngő pestis is okozott. A temesi területen semmi haderő nem volt, várai nem voltak ellátva élelemmel és a Duna partján fekvő erődök a legelhanyagoltabb állapotban valának.* Nándorfehérvár, Délmagyarországnak a török hódítások ellen legerősebb támasza, 1521-ben aug. 29-én Szulejmán hatalmába került. Elesett Szabács és Zimony is, mind olyan események, melyek előre vetették árnyékukat Temesvár szomorú sorsára.
Érdekesek a XV. század végéről a köznapi értékek adatai: A fekvőségeknek ára mélyen leszállt. 100 aranyért már szép uradalmat lehetett venni. A király istállójába való legszebb hátaslónak ára 50 arany volt. A búza köblét 10 ezüst filléren árulták. Egy 10 akós hordó verseczi ó-bornak az ára 10 arany volt. Báránybőrrel bélelt téli dolmány 2 arany. Egy rőf vászon 2 ezüst fillér.
Griselini I., 59. 1.
Ilyen körülmények között érkezett el 1526-ban a mohácsi vész, a melyben a temesi bandérium vitézei talán egytől egyig életüket veszítették. Szapolyai János erdélyi vajda aug. 20-án 40.000 emberével Temesvár alatt táborozott ugyan, 30de a 200.000-nyi ozmán sereg ellen nem mert vagy nem akart síkra szállani. És így el kellett Mohácsnak következnie. Mohácscsal pedig hosszú időre leáldozott a magyar korona fénye, hazánk dicsősége. Temesvár élete ezentúl már csak a haldoklás korszaka volt. A gyakori török beütések miatt Temes vármegye, minden lakott helységeivel és népeivel együtt, pusztulóban volt. II. Lajos király már 1524-ben megírta római követének, hogy a Mátyás idejében még teljesen ép Temes vármegye annyira elpusztult, hogy még a fennálló kevés várat sem tudja megvédeni.*
Berkeszi István: Temesvár kis monográfiája, 14. l.
