Hunyadi a várat helyreállítja.
Hunyadi a várat helyreállítja.
Hunyadi most minden gondját a törökök ellen indítandó hadjárat előkészítésére s a temesi terület és Temesvár védelmi állapotba helyezésére fordítá. Egybegyűjtvén 20hadait, 1443-ban Temesvárról vezette át seregét a Balkánra, bevette Szófiát, Bolgárországon diadalmasan átvonult, elfoglalta Nisszát és győztes seregét ismét Temesvárra vezette vissza téli szállásokra, melyeket leginkább Temesvár környékén szemelt ki. Mialatt a Balkánon táborozott, érte Temesvárt a földrengés rémületes eseménye, mely a várat és a királyi kastélyt alapjaiban megrongálta s helyenként a bástyákon tátongó réseket nyitott. A kútfők előadásából azt kell következtetni, hogy Hunyadi már 1443-ban, vagyis a török hadjáratból hazaérkezése után, nyomban hozzáfogott a vár és várkastély helyreállításához, midőn – mint Pray mondja – hét csatában megvervén a törököt, Temesvárra ment pihenni.
A várépítést egészen új tervek alapján kellett végeznie. Tapasztalatai a törökökkel vívott harczokban, a török támadások folyton növekedő vakmerősége és ereje, valamint az ozmán seregeknek roppant száma az eddiginél sokkal nagyobb ellentállási képességet követelt a váraktól, ha feladatuknak megfelelni akartak. Azonkívül a lőpor feltalálása és a tüzelő fegyvereknek a XV. század folyamán mind nagyobb jelentőséget nyert használata, kivált az erődítmények ostrománál és védelménél nagyon nagy súlylyal esett a vársztratégia mérlegébe. Ennek a hadi építészet czélszerű átalakítására való befolyását nem lehetett többé visszautasítani. A fennálló várakat át kellett alakítani. A hajító-gépek helyét, ezentúl a tüzelő puskák és ágyúk foglalták el a bástyákon, és az eddigi fa- és vessző-mellvédet falazattal, vagy erős tölgytörzsek palánkjaival cserélték föl. A tornyokon és bástyákon lőréseket alkalmaztak, a sánczokat megkettőztették.* Ezeket a hadászati korkövetelményeket tartotta szem előtt Hunyadi János, midőn Temesvár vára újjáépítését a Délvidék munkás népének, jobbágyainak és katonáinak igénybevételével foganatba vette.
Essenwein id. m.
Legott áttekinthetővé lesz Hunyadinak várépítése, ha a 9. oldalon mellékelt térrajzot megfigyeljük. Hunyadi az Anjou-vár falain kívül eső H területnek azt a részét, mely a régi várat körülvevő folyó medrét alkotta, továbbá a G területnek mintegy két harmadrészét, kettős sánczokkal és tölgyfa-palánkokkal erősítvén meg, belefoglalta az új várba. Ezzel a hajdani várnépek szállásai és a régibb lakosságtól benépesített terület, vagyis az egész város, az egész Temesvár úgy, a mint az a XV. századig kiterjeszkedett, alkotórészei lettek az új Hunyadi-várnak. A templomok, épületek, utczák, melyek azelőtt a váron kívül, az ú. n. váraljában állottak, most mind belekerültek a vár belsejébe. A támadásoknak leginkább kitett, keleti és éjszaki oldalon kiszögellő erős téglabástyákat építtetett Hunyadi, míg a mocsaraktól fedezett déli és nyugati oldalon meghagyván a régi sánczokat, azokat csak újabb földgátakkal, czölöpépítményes védőművekkel és boronasövényzettel erősíté meg. Hunyadinak várkastélyán kívül az alvidéki nemes uraknak is voltak házai Temesvárott, úgy hogy később is, midőn Temesvár már az izlam uralma alatt állott, egyik török író egész elragadtatássál szemlélte, mondván: „A város, mely magas tornyokkal és nagy templomokkal van teli, egészen csodaszerű”.* Egy királyi udvari tisztviselő pedig eképpen írja le a régi Temesvárt: ,,Tekintélyes hadászati fontossága van, természetes fekvésénél fogva erőn és bevehetetlen vár. El van látva jó karban tartott védőfalakkal, a melyek földből vannak felhányva és meglehetősen el vannak látva lakásokkal és szobákkal, a melyek magyar szokás szerint és eléggé jól vannak építve. A vár belsejében jó és élvezhető kút, valamint cisterne van, mely ritkán szárad ki. A Temes közvetetlenül a vár és város mellett folyik, a mi szintén nem csekély természetes erőssége az ilyen várnak.”* Ez volt Hunyadi János temesvári vára. Így maradt lényeges formájában egész a török hódoltság végéig. Helyesen jegyzi meg jeles művében Czímer Károly, hogy olyan jellemző fekvésű várnál, mint a milyen a mocsarakkal és nádasokkal körülvett régi Temesvár volt, századok mulva sem változott az eredeti helyszín.* A mai Erdélyi-kaszárnya a XVIII. század első felében a lebontott Hunyadi-vár délkeleti bástyáin épült fel és alapvonalainak futása pontosan jelzi a Hunyadi-vár egykori délkeleti falainak irányát. A kaszárnya földszinti folyosójának belső, ölnyi vastagságú tömör falazata, melyen még az ágyúnyilások is megvannak, tudós szakférfiak többször ismételt alapos vizsgálatai szerint XV. századi építkezés 21és nem lehet másegyéb, mint a Hunyadi-vár maradványa. Minthogy a Hunyadi-vár egykorú hiteles ábráját nélkülözzük, egy ilyennek hiányában a törököktől visszafoglalt Temesvár 1718. évi hiteles katonai térrajzát mutatjuk be, annál inkább, mert e rajz egészen helyesen tünteti fel az alakjában változatlanul maradt Hunyadi-várnak helyszini alaprajzát.
Bálint Gábor: A magyarországi török hódoltságról. (Századok 1870. évf. 304. l. Czímer: id. m. 38. l.
Brüsszeli okmt. II. 259.
Temesvár megvétele 1551–1552., 41. l.
Temesvaria 1718.
Oppidum superioris Hungariae in Comitatu Temesiensi ad Temesium flumen. Opera et sumptibus M. Seutter, S. Caes. Maj. Geographi Augusti Vindel.
Temesvár 1718-ban:
(Egykorú térkép nyomán.)
A. A város. – B. A várkastély. – C. Kis-Palánk. – D. Nagy-Palánk. – E. Nagy őrház. F. Katonai gyakorlótér.
Oppidum superioris Hungariae in Comitatu Temesiensi ad Temesium flumen. Opera et sumptibus M. Seutter, S. Caes. Maj. Geographi Augusti Vindel.
Temesvár 1718-ban:
(Egykorú térkép nyomán.)
A. A város. – B. A várkastély. – C. Kis-Palánk. – D. Nagy-Palánk. – E. Nagy őrház. F. Katonai gyakorlótér.
Az Anjou-vár, mely most azonképpen az új váron belül került, egészen eltünt. Nem is lett volna ott helyén; fölöslegessé lett és akadályozta volna a várvédelem szabad mozgását, valamint a belső város fejlődését. A régi vár tégla- és terméskő anyagát Hunyadi hihetőleg ott használta fel, a hol arra legnagyobb szükség volt az új vár falazott részének kiépítésénél. Csak a XIV. századi fundamentumok maradtak meg belőle és mind e mai napig ott nyugosznak a föld gyomrában. Az Anjou-várat a várkastélytól elválasztó Temes-ág bejáratánál, a mai Hunyadi-tér 22keleti végsarka és az Erdélyi-kaszárnya között fennállott ú. n. vizitornyot, mely Temesvárnak mindig a legerősebb pontja volt és a várostromok történetében nagy hírre tett szert, meghagyta Hunyadi, de még jobban megerősítteté, hozzákapcsolván az új várnak és a várpalotának délkeleti bástyáit is. Temesvárnak a Hunyadiak korában négy kapuja volt: az erdélyi (karánsebesi), lippai (prajkói), aradi és a vizitorony-kapu, mely a várkastélyba, a várba és a városba nyilott. Losonczy idejében említenek még egy ötödik várkaput is, a tatait. Ez, úgylátszik, a Hunyadi-kor után keletkezett. Helyét nem ismerjük.
Említettem, hogy a vár aljában és annak oltalma alatt a várnép telepei, a templomok, kolostorok és egyéb épületek foglaltak helyét. Tudvalevőleg már Károly Róbert idejében sok vendégnép telepedett le Temesvárott. Maga a király és tárnokmestere Lipóczi Demeter előszeretettel foglalkozott a telepítés ügyével. Zsigmond, de különösen Hunyadi János a törököktől menekült sok ezernyi szerb népet, sőt oláhokat is hozott a temesi részekre, kik közül szintén nagyszámban telepedtek le gör.-kel. n. e. vallású családok Temesvárott. Hunyadi az új váron kívül fekvő terjedelmes ulicsi mezőségen, mely a fönti térképen D betűvel van feltüntetve, jelölt ki számukra házhelyeket. A középkori hadi építészet szabálya volt, hogy a váron kívül szállott lakosság tartozik szükség esetén a várat, a várbeli katonaság viszont a városi lakosságot védelmezni. Az új váron kívül benépesített telephelyeket e szerint szintén czölöpzetes kerítésekkel és palánksánczokkal vették körül. Így keletkeztek, Hunyadi korában a temesvári Nagypalánk és Kispalánk városrészek; az előbbi a mai Gyárváros irányában, a katonai nagy gyakorlótér táján, a másik a várkastély és a Bega-meder között a mai Ferencz József-liget nyugati részén. A Nagypalánkot a magyar és dalmát katholikusokon kívül jobbára göröghitű rácz és oláh lakosság, a Kispalánkot a régi kath. vallású várnép és a bevándorolt iparosok szállották meg.
Az egyidejüleg munkába vett várkastélyról szólva, Hunyadi az új palotát az Anjou királyi palota helyén emelteté ugyan, de nem a régi fundamentumok fölé, melyeket földdel hányatott be. A Hunyadi-kastély 10 méterrel bővebb területen épült. Ez a terület tökéletesen megfelel a mostani hadi szertár vagy tüzérkaszárnya térfogatának. Hunyadi építménye tehát nagyobb volt Károly Róbert palotájánál. A tüzérkaszárnyán 1903-ban végzett alapozási munkálatoknál kitünt, hogy Hunyadi az Anjou-palota falazatát mintegy hat méternyi mélységig, vagyis egészen a hullámfogó párkányzatig lehordatta és a régi épületanyagot, a hol lehetett, az új építkezésnél felhasználta. Ő is pilótákra épített, mint Károly Róbert; de a Hunyadi-palota czölöpzete durvább, egyenetlenebb, vékony dorongfával kevert és a lerakása is kevésbbé szabályos. A Hunyadi-palota talapzata nem volt terméskővel burkolva, bár a falak tömörsége, vastagsága és az építkezés módja olyan, mint az Anjou-palotáé, nyilvánvalóan magán viselvén a magyar középkori kőművesmunka tipuszát. Az épületfát Hunyadi is a temesvári erdőségekből vágatta, a kőanyagot pedig – szakértők állítása szerint – a verseczi hegységből, a kavicsot és homokot Lippáról hozatta.
A Hunyadi-kastély alapzata arról tanuskodik, hogy az épület, mely egykoron fölötte emelkedett, Magyarország egyik legszebb monumentális alkotása volt. Épült az 1443–1447. években a király engedelmével s a kincstár költségén, az átalakított várhoz tartozó országos középületként. Belső és külső alkatáról nincsenek hiteles tudósításaink. A mostani tüzérkaszárnya keleti sarkán álló szögletes torony, melynek alsó részlete egészen a fundamentum fenekéig még a Károly Róbert kastélyából való, a föld feletti részletnek mintegy 4–5 méternyi magasságáig Hunyadi-építkezés. A Hunyadi-kastély többi részéiről – minthogy azok ma már mind elpusztultak – némi fogalmat alkothatunk a rekonstruált kastély későbbi századokból eredő, jelenleg a temesvári katonai építészeti levéltárban őrzött rajzairól és azokról a fölvételekről, melyeket a török hódoltság megszüntével a császári hadmérnökség készített, mikor a Hunyadi-kastélyt laktanyává lefokozta.
II. Ulászló (Az Orsz. Képtárból.)
Báthory István. (Az Orsz. Képtárból.)
A temesvári Dósa-emlék.
Szapolyai János. (Az Orsz. Képtárból.)
János Zsigmond. (Az Orsz. Képtárból.)
Ezek az adatok azt tanúsítják, hogy a néhai Hunyadi-kastély magas parterron nyugvó kétemeletes épület volt, mintegy 35–40 méternyi derékszöget alkotó udvar körül építve. A főfrontja éjszakkeletre nézett. Itt volt a kétsoros oszlopzattól hajókra tagolt csúcsíves lovagterem,* hol a tanácskozásokat, vigalmakat és egyéb 25ünnepélyeket tartották. A lovagtermet a földszinten erős dongaboltozat hordozta, mint az 1899- és 1836-ik évi fölvételeken látható, mikor a lovagterem még állott. A lovagtermen túl és attól folyosóval elválasztva, a mostani új Lloyd-palotára néző nyugati szárny első emeletén volt a várpalota házikápolnája: az a történeti nevezetességű szentély, melyben V. László király 1456 nov. 23-án az ifjú Hunyadiak pártfogását eskűvel fogadta. Az éjszaki homlokzat túlsó sarkán, valamivel innen a saroktoronytól, nyílott a palota főkapuja, felvonó híddal. Innen jártak a szemközt levő várba és a jobbkézről emelkedő víztornyon át a Kis- és Nagypalánk városrészekbe. A földszinten sorakoztak a kaputól jobbra-balra, az egész udvar körül, ívezett folyosó alatt, a palotaőrség termei, a börtönök, istállók és kocsiszínek. Az első emelet keleti és déli szárnyán lakott a palotaúr kinek lakosztályához csatlakozott az ú. n. asszonyház. A második emelet a vendégeknek, udvari tiszteknek és cselédségnek volt fenntartva.
A temesvári cs. és kir. katonai építészeti levéltárban: „Plan des in der Grenzfestung Temesvar sich befündend alten türkischen Schlosses, nunmehriger Artillerie-Caserne”.
Kár, hogy a Hunyadi-várról és várkastélyról semmiféle, egykorú ábrázolás nem maradt korunkra. Azonban e tekintetben a németek sem szerencsésebbek. „Wir haben aus dem Mittelalter – írja Essenvein – nur wenige annähernd genaue Stüdteabbildungen. Wir haben aber um so mehr Idealansichten, die uns den Charakter der Städtebilder wiedergeben”. Utal a Hartmann-Schedel-féle 1493. évi krónikára és a Merian Máté által kiadott „Städteansichten, aus dem XVII. Jahrhundert” cz. műre. A török hódoltságból visszakerült Temesvár térrajzát, mely – mint említém – a Hunyadi-vár helyszínrajzát tünteti fel egykorú, hadmérnöki fölvételek alapján, Seutter M. császári mérnök adta ki Augsburgban 1718-ban. Ezért mindenesetre hálásak vagyunk neki. De a magyarázó szövegben és a térrajz alatt közölt temesvári látképen oly éktelen badarságokat közölt, melyek erősen ráczáfolnak a németek alaposságára. A magyarázó szövegben ugyanis azt írja: „Temeswar eine in Ober-Ungarn (!) an dem, Fluss „Temes und um und um im Morast liegende Stadt”. Mondja továbbá, hogy Savoyai Jenő 1718-ban (!) foglalta el Temesvárt. Temesvár nála hosszú hegylánczolat aljában fekszik. Az idealizált vár és várkastély a fent látható 1596. évi apokrif rajzról van lemásolva. Szóval a középkori Temesvárnak eddigelé csak egy eredeti ábrázolatát fogadhatjuk el autentikusnak: azt, mely Károly Róbert várát mutatja s mely hihetőleg a XV. század elején, Ozorai Pipo főispánsága korában készült s talán valami velenczei vagy más olaszhoni munkában adatott ki. Ozorai tudvalevőleg olasz származású, nagyműveltségű férfiú volt, ki magához hasonló emberekkel vétette körül magát 26s rajzolókat, festőművészeket tartott temesvári udvarában, sőt templomokat is freskóképekkel festetett ki Temes vármegyében. Erről a XV. századbeli felvételről másolták le Temesvárt a későbbi kiadók, valamennyien szembetűnő anachronizmusokkal. Legrégibb ilyen másolat az Ortelius-féle 1596-ból, melyről azután Savoyai Jenő koráig az összes többi másolatok vétettek. Ortelius rajzán éppen csak maga az Anjou-vár van helyesen megrajzolva. A többi mind későbbi, önkényes és alkalomszerű berajzolás. Belerajzoltak minaretes moseákat, törököket, magyar katonákat, ágyúkat, hegyeket stb. De mégis becses ez a térkép is, abból az okból, mert Károly Róbert várát híven adja vissza. A későbbi századokra nézve persze nem érvényes. A Hunyadiak korában és a török hódoltságban már nem olyan volt. Temesvár, a mint azt Ortelius képén látjuk.*
Ortelius rajzát közreadta Bubics Zsigmond „Magyarországi várak és városok a M. N. Múzeum könyvtárában levő fa- és rézmetszetei” cz. értékes művében. Utána Czimer Károly „Temesvár megvétele” cz. munkájában jelent meg.
