Általános roham.
Általános roham.
Október 1-ére általános rohamot rendelt el Jenő herczeg a minden oldalról erősen összelődözött vár ellen. Az ostromhoz 30 zászlóalj gyalogot, ugyanannyi század gránátost és 2000 munkást állított fel. Ő maga minden ponton a legnagyobb elővigyázattal osztá parancsait. Noha egész éjjel esett az eső s az átázott talaj nem kevéssé nehezítette a vállalkozást, a tett intézkedésekben még sem történt változás. Reggel 8 órakor a győzhetetlen fővezér személyes jelenlétével lelkesített csapatok támadásra indultak. Az ostromot Sándor würtembergi herczeg vezette, Browne gróf és Ahumada altábornagyok, Langlet, Livingstein és Wallis Ferencz vezérőrnagyok támogatása mellett. Több órai véres harcz után, mely alatt a derék vitézek magasra tartott fegyverekkel a vizeken s a Nagy-Palánk sánczain átnyomultak és a törököktől felülről lődöztetve a sánczokat és palánkokat elszántan megmászták, a Nagy-Palánk városrész végre a császáriak hatalmába esett. Az öldöklő harcz alatt Sándor és Frigyes herczegek, Browne, Ahumada és Livingstein tábornokok, számos tiszt s mintegy 1500 közlegény megsebesült, 500 vitéz pedig halva maradt. A szintén nagy veszteségeket szenvedett törökök sietve vonultak vissza a vár falai mögé; mintegy ötödfél százan fogságba jutottak. A császáriak az elfoglalt Nagy-Palánkban, a várból jövő leghevesebb tüzelés és ismételt dühös kirohanások ellenére, azonnal megfészkelték magukat. Jenő herczeg bevontatta oda ütegeit s a következő napon oly hévvel bombáztatta újra a várat, hogy okt. 10-én a bástyák már több helyen, rést kaptak. A törökök ezen a napon már csak gyengén viszonozták a tüzelést, mert ütegeik nagyon elkallódtak. De a következő napon kijavították ágyúikat s egész késő éjig, sűrű muskéta-tüzeléstől gyámolítva, oly szörnyű lövöldözést vittek végbe a császáriak ellen, hogy az ostrom eredménye már-már kétessé kezdett lenni. Ha a törökök oly makacsul védelmezik a várat is, mint a hogyan egy álló hónapig a Nagy-Palánkot védelmezték, a császáriaknak bizony nagyon meggyűlt volna a bajuk. Széles, vízzel telt árkokon kellett volna áthatolniok és a főbástyán, mely 56jobbára még ép volt, réseket törniök, mi több a vár vagyis a belváros elfoglalása után a szintén még sértetlen kastélyerődöt is be kellett volna venniök. Amellett a török várőrség még semmiben sem szűkölködött, a vár még mindennel elegendően volt fölszerelve, míg ellenben a hadi műveletekre kedvező évszak már vége felé közeledett.
Azért, noha a Nagy-Palánk elfoglalása után szakadatlanul bombáztatta Jenő herczeg a védőműveket, mégis kellemesen volt meglepetve, midőn október 12-én a vár egyik tornyán fehér zászlót pillantott meg. A temesvári ejálet utolsó beglerbégje és Temesvár kormányzó parancsnoka Ahmed aga várparancsnokot és Ibrahim Melek temesvári születésű effendit küldé ki Savoyai Jenő tábori szállására, hogy a vár kapituláczióját a győztes hadvezérnek fölajánlják. Jenő herczeg a maga részéről Wallis grófot bízta meg az alkudozások vezetésével.
