Városi villanytelep
Városi villanytelep
1882-ben az osztrák légszeszvilágítási társulattal, mely 25 évre terjedő szerződése alapján 1857 óta a város köz- és magánvilágítását ellátta, a lejáró szerződésnek a város érdekeit kielégítő meghosszabbítása a társulat makacs magatartása miatt meghiúsult, s a város a világítás biztosítása tekintetében a legnagyobb zavarban volt. Ekkor a londoni „International Brush Electric Comp. Limited” testvérvállalatának, a bécsi „Anglo Austrian Brush Electrical Company Limited” vállalat képviselője, 10.000 frt óvadék letétele mellett ajánlkozott a városnak villamos világítással való ellátására.
A város képviselőtestülete az 1882-ik évi november hó 30-án hozott közgyűlési határozattal ez ajánlatot elfogadta, s még ugyanaz év decz. havában 25 évre meg is kötötte a szerződést, melynek értelmében nevezett vállalat a közvilágítást, 300 darab egész éjjeli, 200 darab féléjjeli izzólámpával és 16 darab ívlámpával, 1883. évi szeptember hó 1-től kezdve évi 24.500 frt általányösszegért vállalta, s egyúttal jogot nyert arra is, hogy magánosoknak is adhasson áramot.
Az építési határidő meghosszabbítása és az izzólámpák száma és égési tartalmukra vonatkozó határozatok némi módosítása után (730 izzólámpa 30.000 frt évi átalány mellett) a villamos közvilágítás 1884. évi november hó 1-én üzembe lépett a kontinens legelső elektromos közvilágításaként.
A telep a magánvilágítás szolgáltatására is berendezkedve, a légszesztársulattal e téren is felvette a versenyt, de magánfogyasztókat csak úgy tudott szerezni, hogy a magánvilágítást olcsó átalány mellett szolgáltatta, a minek megint az lett a következménye, hogy az angol társulat a temesvári vállalatra ráfizetett. Mivel pedig az ügykezelés az anyavállalat székhelyének távolsága miatt nehézkes volt, s mivel különben is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy európai telepein túladjon, a temesvári telep eladása végett 1891-ben első sorban az osztrák gáztársulattal bocsátkozott tárgyalásokba, de már 1892-ben maga a város lépett alkudozásokba az angol társúlattal a villanyvilágítási telep megszerzése iránt.
A villanytelep viszonyai időközben annyiban megváltoztak, hogy a társulat az éppen akkor piaczra került amerikai gyártmányú árammérőket szerezte be, s így a vállalat jövedelmezőségének alapját vetette meg.
A vállalattal folytatott tárgyalások után a város közönsége 1892. szeptember 27-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a telepet a vezetékhálózattal, transformatorokkal és árammérőkkel együtt 200 ezer frtért megveszi.
A belügyminiszter 1892. évi decz. 24-én kelt leiratával, a telep megvételét jóváhagyta és így a telep 1893. évi január hó 1-én a város tulajdonába ment át az alkalmazott személyzettel együtt.
155A remények, melyeket a város e megvételhez fűzött, teljesen megvalósultak, mert a telep, azonkívül, hogy a vételár fedezetére szolgáló kölcsön részlettörlesztéseit sajátjából fedezte, már 1898-ban oda fejlődött, hogy a 60 ezer koronát tevő közvilágítási díj egyharmadáról, 1902-ben pedig annak teljes összegéről lemondott, úgy hogy a város az azóta már jóval tökéletesbített közvilágítást teljesen díjtalanul használja, a mi eddig kb. 800.000 korona megtakarítást jelent. Azóta az új befektetéseket és nagyobbításokat, az összes kazánoknak és gépeknek újakkal való kicserélését, a telep a saját bevételeiből törleszti, de még azonkívül is a városi utak és terek fenntartására, évenként 15.000 koronát szolgáltat be a városi pénztárba. A telep megvétele óta 1,720.000 koronát fordított új építkezésekre és beruházásokra, úgy hogy a beruházások összege 400.000 + 1,720.000 = 2,120.000 korona, a melyre a telep saját bevételeiből 1,555.000 koronát fordított tőketörlesztésképpen, úgy hogy a fennálló tartozás ma 565.000 korona.
Azonkívül lehetségessé vált nagyobb világítási fogyasztók részére a normális világítási egységár után 6%–40%-ig terjedő árengedményeket nyujtani, 17 év alatt félmillió korona összegben, az ipari czélra szolgáló áram egységárát lényegesen mérsékelni és a városi épületek és egyéb városi üzemek részére, mint pl. villamos vasút, közvágóhíd stb., sőt egyes ipartelepeknek árengedményeket adni.
A telep fejlődéstörténetének legjelentősebb mozzanata az új vízerőmű ütembehelyezése, a melyet 1910. év nyarán próbaképen kapcsoltak a hálózatra. Itt 3 darab háromkerekű Francis-turbina, egyenként 560 HP teljesítménynyel, hajt 385 Kwattos generatorokat s szolgáltatja be az energiát a vele szervileg összekötött gőzüzemű telepbe, úgy hogy ezáltal a telep összteljesítménye, a szükséges vízmennyiséget feltételezve, 3155 Kwattra emelkedett (1893-ban 376 Kwatt).
A város területén jelenleg kb. 440 km. huzal van felszerelve. A telep üzembehelyezése alkalmával, 1884-ben hálózatához csak 730 darab izzólámpa volt hozzákapcsolva, a telep megvétele alkalmával, 1893-ban 6221 darab izzólámpa, 9 darab ívlámpa és 7 darab 9.5 HP motor, 1911 deczember hó 31-én pedig közvilágításra 56 ívlámpa és 1583 izzólámpa és a magánfogyasztásra 84 ívlámpa, 61.328 izzólámpa és 931 darab motor volt hozzákapcsolva.
A bekapcsolt áramfogyasztási tárgyak kihasználása is lényegesen növekedett, mert míg 1893-ban 405.000 kwattórát termelt, addig 1911-ben már 5,242.449 kwattóra az évi termelés. A kwattóránkénti szénköltség, mely 1893-ban 14.4 fillér volt, 1909-ben 5.71 fillérre szállott le, habár a szén ára 1.90 koronáról 3.00 koronára emelkedett.
