Városi légszeszgyár
Városi légszeszgyár
Vidéki városaink között Temesvárott keletkezett az első légszeszgyár.
Az ötvenes évek közepéig olajlámpák (274 nagy és 70 kis lámpa) szolgáltatták a közvilágítást, melynek kezelése vállalkozókra volt bízva, míg az „Osztrák Légszeszvilágítási Társulat” 1855-ben „haszonbéri” szerződésnek czímzett engedélye alapján, 1857. november 1-től a Belvárosban 100 egész és 100 féléjjeli gázlánggal, az 1858-ban megkötött pótszerződés alapján pedig, 1860-tól kezdve a Gyárváros és Józsefváros főbb utczáiban is 100 egész és 100 féléjjeli gázlánggal látta el a közvilágítást és idővel a magánvilágítást is; ellenben a külvárosok félreeső utczáiban továbbra is megmaradt az olajvilágítás.
Az 1855. évben kötött alapszerződés az üzembe vételtől számított 25 évre szólván, 1882. évi október hó végével lejárt, de már előzőleg tárgyalások folytak a város és a társaság között a szerződés meghosszabbítása végett. Ekkor kitünt, hogy a társaság az 1855-iki alapszerződésből oly jogokat vindikál magának, melyek, ha csakugyan érvényesültek volna, a város szabad rendelkezését örök időre megkötötték volna, a mennyiben azt vitatta, hogy az 1855-iki szerződésnek 25 évre való korlátozása kizárólag a közvilágításra volt kikötve, nem pedig a magánvilágításra is, melyre a társaság örök időkre kizárólagos engedélyt nyert, éppúgy, mint a gázcsöveknek a város területén való elhelyezésére is.
Ennek ellenére a város közönsége, habár még az utczai kőolajvilágítás gondolatával is foglalkozott, 1881 decz. hó 28-án tartott közgyűlésében, más megoldást nem találva, mégis belement a szerződésnek 25 évre való meghosszabbításába, a városra nézve kedvezőtlen feltételek mellett. Szerencsére azonban ez a szerződés nem lépett érvénybe, mert időközben történt a már említett angol czég ajánlata a város villamos világítása ügyében, a mit a város – mint említettük – elfogadott, még mielőtt a fenti gázgyári szerződés jogerőssé vált.
A villanyvilágításra vállalkozó czéget 1883 szeptember hó 1-étől kezdődő 25 évre szóló szerződés azonban csak arra kötelezte, hogy a magánvilágítás bevezetését 1561884. évi deczember hó 1-én megkezdi és oly módon folytatja, hogy 10 év alatt az összes magánfogyasztók és nyilvános épületek villanyvilágítással legyenek ellátva; ezért tehát a város az osztrák légszeszvilágítási társasággal oly értelmű szerződést kötött, hogy a táraság köteles 1891. évi április hó végéig az üzemet folytatni és a magánosok részére légszeszt szolgáltatni, viszont a város a légszeszvezető csövek eltávolítása iránti per megindítását a szerződés tartamára felfüggeszti.
Mivel a varos 1892-ben maga szerezte meg a villanyvilágítási telepet, 1893. évi január hó 1-én pedig már házi kezelésbe a város számlájára átvette az üzemet is, a légszeszvilágítási társasággal 1891. évi április hó végéig kötött és a város részéről balgatagon meghosszabbított szerződést 1895. évi április hó 30-ára felmondta, az ügyészséget a csövek eltávolítására irányuló per megindítására utasította, egyben azonban a társulattal közölte, hogy a város hajlandó lenne, kedvező feltételek mellett, a per folyama alatt is újabb szerződést kötni, esetleg a légszesztelepet a társulattól megváltani. Ezek a tárgyalások azonban eredményre nem vezettek. A per csakhamar befejezést nyert és a m. kir. Kuria 1902. évi febr. hó 11-én hozott ítéletével a város azon kérelmét, hogy a társaság légszeszvezető csöveinek záros határidő alatt való eltávolítására köteleztessék, elutasította ugyan, de a társaságnak a köz- és magánvilágítás ellátására való szerződési jogait ítéletileg megszünteknek nyilvánította.
Ilyképpen a város hatósága ama feladat előtt állott, hogy a magánközönség légszesz szükségletének biztosításáról gondoskodjék. Hosszabb szóbeli tárgyalások után a törvényhatósági bizottság 1903. évi június hó 30-án tartott közgyűlésében a légszeszgyárnak (a 100 ezer koronára értékelt ingatlansággal együtt) 300 ezer koronáért való megvételét elhatározta és a légszeszgyár 1903. évi július hó 1-étől számítva a város tulajdonába ment át.
A szerződés szerint a város a gyári készletek és üzemi anyagok, valamint a követelések átvétele fejében, a vételáron felül, 104.813 korona 50 fillér általányösszeget fizetett, a 300.000 korona vételárat pedig utólagos évi 4% kamat mellett csak 1907. év végével kellett kifizetni.
A fogyasztás az átvétel után azonnal átlag 25% emelkedést mutatott, miért is a város Steiner Károly városi légszeszgyári igazgató terve szerint, a gyárnak négy építési időszakban, összesen 440.886 korona összköltséggel, évi 3,000.000 köbméter gyártásra való kibővítését határozta el és az első építési időszak keretébe tartozó munkálatokat még 1904-ben végre is hajtotta.
A városi légszeszgyár a lefolyt hét év alatt több mint 500.000 korona beruházást eszközölt, erre saját bevételeiből 240.000 koronát fordított és a beruházási költségek kamatait és törlesztési összegeit is fedezi. A légszeszgyár vételével és fejlesztésével tehát a városra semmiféle anyagi teher nem hárult, ellenben a légszesztársulat évi 1200 korona értékű ingyenes közvilágítást szolgáltat és 1906 óta évi 10 ezer korona, 1910 óta pedig évi 15 ezer korona hozzájárulást fizet a városi pénztárba.
