VII. VÁROSI VÁLLALATOK ÉS ÜZEMEK
VII. VÁROSI VÁLLALATOK ÉS ÜZEMEK
Hogy a város mindinkább emelkedő szükségleteinek kielégítésére új jövedelmi forrásokat nyisson és hogy a város közönsége számára biztosíttassanak azok az üzemek, melyek a városi lakosság összességét ölelik fel üzletkörükbe és forgalmukba és ezzel egyfelől a város egész lakosságának szolgálatában állanak, másfelől a város fejlődésével, az évről évre szaporodó népesség emelkedő számában, jövedelmezőségük gyarapodását is biztosítva látják: a városi tanács a törvényhatósági 152bizottsággal egyetértőleg, 1889-ben első sorban a városi jövedékek (kövezetvám, helypénz) házilagos kezelését vezette be, azután az állami fogyasztási adók bérletét szerezte meg, majd 1893-ban megvette a villanyvilágítási telepet, 1903-ban pedig a légszeszgyárat és a villamos vasútat.
Mindezek a vállalatok és üzemek rendes kezelés mellett fényes anyagi eredménynyel jártak, a mennyiben a városi jövedékek házi kezelése, az előbb gyakorlatban volt bérleti rendszerrel szemben, évenként 100–120.000 koronáig terjedő többjövedelmet hoz, az állami fogyasztási adók bérletéből pedig a városnak 140–150.000 koronáig terjedő évi haszna volt, melyet most az 1899. évi VI. t.-cz. 4. §-a alapján engedélyezett állami segély pótol, míg a villanyvilágítási telep, a légszeszgyár és a villamos vasút – a mellett, hogy a megszerzésükre felvett kölcsönöket saját jövedelmeikből törlesztik, a városnak tehát egy fillérjébe sem kerülnek – a városi házi pénztár kiadásaihoz évi 50.000 (1910. évtől kedve évi 70.000) koronával járulnak, további fejlesztésük költségeit maguk viselik, a villanyvilágítási telep pedig azonfelül ingyen szolgáltatja a város közvilágítását, melyért az előtt a város 730 izzólámpa után évi 60.000 koronát fizetett, ma pedig 1248 izzólámpa és 47 ívlámpa után, évi 120.000 koronával többet kellene a városnak fizetnie.
E felsorolt jövedelemgyarapítás tette lehetővé, hogy a községi adópótléknak évtizedek óta 30%-ban való fenntartása mellett fejlődésnek indult város közművelődési, közlekedési, közigazgatási és egyéb kommunális feladatai megoldhatók voltak.
Az említett vállalatok és üzemek megszerzésénél a főszempont – a már érintetteken kívül és a mellett, hogy a város szabad rendelkezést kívánt magának biztosítani – a jövedelmezőség szempontja volt és az a törekvés, hogy a város ne koczkáztasson semmit. A városi tanács tehát az üzemtelepek megváltása és házi kezelésbe vétele előtt mindig kikötötte magának a legbehatóbb ellenőrzést és adatgyűjtést, valamint azt a jogot, hogy teljes betekintést nyerjen az üzletbe. Ily részletes tájékozás után is csak oly alapon ment bele az üzletbe, hogy ha legalább 5%-nyi jövedelmezőségre számíthatott.
Az üzemek szervezésére és az üzletvezetésre nézve a város Pozsony város gázgyárának üzleti szabályzatában lefektetett elveket követte, melyek szerint mindegyik üzem különálló vállalatként törvényszékileg bejegyzett czég alatt – a város egyéb vagyonától elkülönítve – a kereskedelmi üzem elveinek megfelelően kezeltetik és széles hatáskörrel felruházott, de teljes felelősséggel tartozó igazgató vezetése alatt áll. Az üzemek általános kezelése és vezetése körüli intézkedési jog a városi tanács hatáskörébe esik, mely a polgármesterből és 4–6 törvényhatósági bizottsági tagból álló felügyelőbizottság véleménye alapján jár el. Az üzemek vezetése, pénz- és értékkezelése a városi számvevőség folytonos ellenőrzése és nyilvántartása alatt áll. A városi vállalatok a rendes üzletkörükben tartalékozásokra mindig a legnagyobb gondot fordítják és innen van, hogy a világítási és közlekedési vállalatok vagyoni állapota – az időközben eszközölt leírások mellett – a városi házi kezelés alatt, 800 ezer koronát meghaladó gyarapodást tüntet fel.
Városi jövedéki kezelőség
Városi jövedékek és fogyasztási adók
Utczatisztítás, öntözés és szemétfuvarozás
Közélelmezés
Szalonnaraktár
Szerbiai sertéshús
Kenyérgyár
Tejközpont
Műjég
Élelmiszer elárúsítás
Városi villanytelep
Városi légszeszgyár
A városi villamosvasút
Városi zálogház
Városi téglagyár
Városi takarékpénztár
