Dédényszeg.
Dédényszeg.
Dédényszeg puszta helyén a középkorban Dédemszög falu feküdt. E helység is a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Megvolt már 1256-ban, mikor a Vaffafiaknak jutott osztályrészül. Az övék maradt 1337-ben is, mert ekkor egészben Makófalvi Dénes és Pál fiai kapták. 1557–58-ban a török hódoltsághoz tartozott és ekkor a temesvári defterdár 14 házát írta össze. 1561-ig a falu Gyula várának tartozéka volt, ebben az évben azonban a király törvényes birtokosának Makó Lászlónak visszaadni rendelte. Makó László 1563-ban kelt végrendeletével Dédemszögöt Bessenyődi Andrásnak hagyományozta. Ez ellen azonban Makó László nővére Ilona, fia nevében tiltakozott, de sem Bessenyődi, sem Makó Ilona nem jutott a helység birtokába, mert azt János Zsigmond 1563 augusztus 10-én Nopsiczi Varkocs Tamásnak adományozta. A török hódoltság alatt a Telegdyek is tartottak hozzá jogot. 1601-ben Szokoli Péter nyert rá adománylevelet, a helység azonban ekkorára már elpusztult. Valószínűleg az 1596. évi tatárdulás alatt semmisült meg. 1647 táján a kiszombori lakosok használták földjeit. 1655 junius 22-én Wesselényi Ferencz nádor e gazdátlan pusztát Horváth-Kissevics György királyi titkárnak, Csorgáll Ferencznek és Csór Györgynek adományozta, 1062-ben pedig még egy adománylevelet állított ki Balassa Imre részére, a mi ellen azonban a korábbi adományosok tiltakoztak. A törökök kiűzetése után beleolvadt a kiszombori határba. A község határában, a Maros partján feküdt a középkorban Szilvaszegfalu, mely eredetileg szintén a Csanád nemzetség birtoka volt. Az 1360. évi osztály alkalmával Telegdy Tamás érsek és öcscse Kelemen mester nyerték. Később már nincs adatunk róla.
