Nagyősz.
Nagyősz.
Nagyősz. Azelőtt Triebswetter. A temesvár–nagyszentmiklósi helyi érdekű vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 702, lakosaié 3619, a kik leginkább németajkúak és római katholikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A XIV. század közepén készült Gellért legenda szerint, Szent István király uralkodása alatt, Csanád vezér a nagyőszi síkon verte meg Ajtony seregét, mely ütközetben Ajtony is elesett. E legendából csak azt következtethetjük, hogy a helység a XIV. században már megvolt, okleveles adatok azonban csak a XV. század közepétől kezdve vannak róla. 1451 február 20-án szerepel első ízben, Nagyőszi Megyeri Zsigmond nevében, a kit a nagylaki jobbágyoknak a teleki erdőben elkövetett hatalmaskodása ügyében tanuként kihallgattak. A XV. század végén a csanádi püspökség birtokába került; de nem sokáig bírhatta, mert 1529-ben Bali bég az egész helységet elpusztította. Csak 1590-ben van ismét adatunk róla. Ekkor szerbek szállották meg, kikről Szegedy Pál püspök feljegyezte, hogy az engedelmességet neki megtagadták. A csanádi püspökök mindemellett fenntartották jogaikat a helységre, mely fel van véve a gróf Pálffy Tamás püspök számára az 1654–1660. években kibocsátott oltalomlevélbe. A XVII. század végén ismét puszta lett. Kollonics bibornok 1702 július 26-án e puszta tizedét a csanádi püspök részére ajánlotta kiutalni, de sikertelenül, mert a község a Maroson túl feküdt. Temesvár visszafoglalása után e pusztát a temesvári bánság csanádi kerületébe bocsátották be. Megtaláljuk az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is, Nagios néven. 1747-ben Lukács Tódor ebesföldi örmény bírta bérben. A temesvári kormányzóság e pusztán 1772-ben Triebswetter név alatt új telepet alapított és állítólag arról a mérnökről nevezték el, a ki az első házhelyekét kimérte. Az első lakosok Lotharingiából beszármazott francziák voltak, kivéve néhány Luxemburgból és Würzburgból származó német családot, a kik magukat elkülönítve, 90a német utczában telepedtek le. 1779-ben a helységet Torontál vármegyébe osztották be. Régi nevét 1888-ban állította vissza a vármegye közönsége. 1782 táján báró Alvinczy József tábornok vásárolta meg a kincstártól. Az ő révén került azután gróf Gyulai Albert, majd gróf Gyulai Samu birtokába. Az első templom, vert földből, 1772-ben épült. Az új templomot a gróf Gyulai család az 1845–47. években emeltette, de a község fejezte be 1850-ben. 1840-től 1853-ig itt volt plébános Bonnaz Sándor, a későbbi csanádi püspök. 1873-ban 100-an haltak el kolerában. Van a községben iparoskör, két temetkezési egylet, gazdasági egyesület, két pénzintézet, egy mezőgazdasági szövetkezet és két téglagyár, melyek közűl az egyik Schleich Péteré, a másik Haman Sebestyéné.
