Párdány.
Párdány.
Párdány. A Bega-csatorna mentén fekvő nagyközség és járási székhely. Házainak száma 610, lakosaié 3522, kik közűl 268-an magyarok, 2127-en német-, és 1124-en szerbajkúak, római katholikusok és görög-keletiek. Postája és távírója, vasúti állomása helyben van. Szintén a Csanád nemzetség ősi birtoka. Az 1247-ben kelt határjáró levél szerint monostora is volt és ekkor Kelemenös bán fia Pongrácz birtoka volt. 1337-ben a nemzetség Tömpösi ágából származó Fülöpé és a Makófalvi családé volt. A középkorban Keve vármegyéhez tartozott. 1400–1401-ben Pordány néven említik az oklevelek. Az utóbbi évben Csáki Miklós temesi főispán nyerte a királytól. Csáki László erdélyi vajda és testvére Mihály, továbbá György és Ferencz, Piliskei Csáki István özvegyét és leányát Erzsébetet, az őket illető jószágokból kiszorítván, panaszukra Kállay János alnádor a helyszínén vizsgálatot tartott, mely alkalommal megállapította, hogy Csáki László vajda és többi vádlott társai, többek között Párdányt is birtokukba vették. A hódoltság alatt nem pusztult el. A Mercy-féle térképen, a becskereki kerületben, a lakott helyek között van. II. József császár 1773-ban harmadik délmagyarországi útja alkalmával Párdányban is megfordult. 1781-ben gróf Buttler vette meg. 1808 április 22-én országos- és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. A XIX. század első felében a helység két részből állott: Magyar-Párdányból és Rácz-Párdányból. 1838-ban mind a kettőnek gróf Buttler János volt a földesura. Halálával a birtok a kincstárra szállott. Az itteni kastélyt, melyet 1860–70 között Bogdanovich Dávid cs. kir. százados és fiai Villibald és Virgil újból felépíttettek, Hertelendy Ferencz vásárolta meg, a ki azt 1910-ben teljesen újjáépíttette. A római katholikus templom a XIX. század elején, a görög-keleti a XVIII. század közepe táján épült. A lakosok önkéntes tűzoltó-egyletet, kaszinó egyesületet, iparosegyletet, hitelszövetkezetet és takarékpénztárt tartanak fenn. Itt van a Tamisacz vízszabályozó társulat székhelye. A községben egy téglagyár és egy benzinmotoros malom is van, mely Porte Miklósé. Ide tartozik Ternovicza-tanya, mely Krocz Keresztélyé. E helység körül tűnik fel Tövisesd, mely a középkorban Keve vagy Temes vármegyéhez tartozott. E helység legrégibb birtokosa az Aba nemzetség Aszalai és Szikszai ága volt, melyet 1320-ban Róbert Károly királynak adott cserébe, Abaúj és Zemplén vármegyei birtokokért. 1400-ban a Csáki család birtoka. Itt feküdt Újrév is. 1400-ban szintén a Csáki családé volt. E tájt feküdt Ikerhalom is. Eredetileg a Baar Kalán nemzetség birtoka, melyet az e nembeli II. Marján 1280-ban a margitszigeti monostornak hagyományozott. 1410–1461-ben Keve vármegyéhez tartozott. 1410-ben az Ikerhalmi családé, de 1455-ben a Csákiaké. Itt volt továbbá Papi-Szent-Péter és Tótfalu, melyekről 1400-ból van adatunk. – Úrhida is itt fekhetett valahol. Az 1041332–37. évi pápai tizedlajstrom a torontáli főesperességben sorolja fel. A XV. században Keve vármegyéhez tartozott. 1400–1455 között a Csáki családé. – Veresegyház is e tájon feküdt. 1400-ban szintén a Csákiaké. Párdány és Ivánka között feküdt Tárnok, melyet 1401-ben Zsigmond király Csáki Miklós temesi főispánnak adományozott. Ettől kezdve Párdány sorsában osztozott.
