Perjámos.
Perjámos.
Perjámos. A Maros mellett fekvő nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 972, lakosaié 5339, a kik tulnyomóan németajkúak és római katholikus vallásúk. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Középkori neve Perjémes, mely Priamus nevű alapítójától származott, a ki valószínüleg a XII. század második felében élt. A helység eredetileg a mai Perjámostól éjszakra, az Aranka és a Maros között feküdt. A perjámosi határ ama részét, mely a szőllőskertek közelébe esik, a szerbek ma is Gradistye, a németek Schanzhügel néven nevezik, a régi sánczok maradványai után. Első ismert birtokosa 1332-ben a Becse-Gergely nembeli Becsei Imre, Csata fia volt, a ki e falut Róbert Károly királytól nyerte adományul. 1347-ben ismét a király kezén találjuk. Zsigmond király városi rangra emelte és hetipiaczot engedélyezett neki. Uralkodásának végén a Maczedóniai családnak adta el. 1434-ben megparancsolja az aradi káptalannak, hogy Maczedóniai Péter fiát Miklóst iktassa be – többek között – a perjémesi rész birtokába is. 1436-ban Péter mindkét fiának nemesi kúriája volt itt. Maczedóniai Miklós fia János 1464-ben perjémesi részét a templommal együtt Forgách Bódognak és Pellérdi Imrének zálogosította el. A Maczedóniai családdal osztályos atyafi volt a Maczedóniai Dancs család is, melynek sarja Dancs Miklós, a kit a kúria két ízben sújtott fő- és jószágvesztéssel, 1466-ban a Perjémes határában levő Kángyagyakra erdőt Dóczy Lászlónak adta át, a tőle kapott 7000 frt kölcsön fejében. Dóczy László 1477-ben, testvére Imre pedig 1493-ban elhalván, az egész helység ismét a Maczedóniai család birtoka lett. A XVI. század elején a családból Miklós kir. palotamester vált ki. Ő építette a családi kastélyt is, melynek fennállásáról 1508-ból van adatunk. A mohácsi vész után a helység pusztulásnak indult. Az 1552. évi hadjárat után már csak hét házban laktak ráczok; ezek annyira rettegtek a törököktől, hogy mikor 1557–58-ban össze akarták őket írni, egytől-egyig megszöktek. Az 1560–64. évi adólajstromok a helységet már kipusztúltnak mondják. 1582-ben ismét lakott hely volt és ekkor a török adószedők 11 lakosra rótták ki a tizedet. Mikor a vidék az erdélyi fejedelemség birtokába került, Báthory Zsigmond 1597-ben Priamust, mint Arad vármegyei falut, Lapispataki Segnyey Miklósnak adományozta. 1655-ben Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dienes György nyertek rá adományt, kik azonban a török miatt nem férkőzhettek a faluhoz. A törökök kiűzetése után, 1717-ben mindössze 20 házból állott és nevét a szerbek Perjámosra változtatták. Gróf Mercy Klaudius Florimund tábornok németeket telepített e helységbe. Az első települők 1724-ben költöztek be a Rajna és a Mosel vidékéről. Ekkora már a szerbek elhagyták lakóhelyeiket s Perjámos ujra puszta lett. Az új települők a régi falu helyén építették fel házaikat. 1738-ban a pestis pusztított közöttük. 1749-ben újabb német (lotharingiai) települők érkeztek Perjámosra. A bevándorlás folyt még az 1752–53. években is. A folytonos árvizveszedelem következtében 1761-ben az egész helység átköltözködött 105az Aranka déli partjára, a hol ma is áll. 1764–65-ben 71 ujabb német család telepedett ide. 1779-ben a helységet Torontál vármegyébe kebelezték. A m. kir. kamara 1800 szeptember 1-én Perjámost is átadta a zágrábi püspöknek. 1831-ben és 1836-ban koleraragály pusztította a lakosokat, 1841 augusztus 12-én vásárszabadalmat nyert. 1333–1335-ben kettős plebániája volt. Szent-György vértanú tiszteletére szentelt temploma 1391-ben épült. Az újonnan települt Perjámoson 1724-ben, tehát a település kezdetén találkozunk plebánossal. A hívek 1739-ben kezdték mostani templomukat felépíteni. 1772-ben a kamara új templomot építtetett itt. Van a községnek állami polgári fiú iskolája és a »Notre-Dame« nővérek vezetése alatt álló polgári leány-iskolája. Van szegényháza, kápolnával. Van a községben három takarékpénztár, hitelszövetkezet, ipartestület és különféle társas egylet, továbbá Rőser Mihály mészkőhomoktéglagyára, Minnich Ádám fiainak és Remmel Jakabnak gőzfűrésztelepe, Marczinka Mihálynak gőzmalma és Korber Miklósnak kalaptompgyára, mely a legelső gyár volt ez ágban Magyarországon. A községhez tartozik Haulikfalva bizánczi stilü kupolatemplommal, külön hitközségként, plebániával; ezt 1846 márczius 15-én telepítette a zágrábi püspöki uradalom és a perjámosi és vidéki kisiparosok szállottak meg. Nevét Haulik György akkori zágrábi püspök tiszteletére nyerte. A mai Perjámostól keletre, az Aranka–Maros közén feküdt a középkorban Harmadfalu, mely 1332–35-ben már egyházas hely volt. Nagy Lajos király 1355-ben Zynghi Miklósnak, valamint testvéreinek Jánosnak és Tamásnak adományozta. Tamás fiai István és János hűtlenségbe esvén, Zsigmond király 1403 október 30-án elvette tőlük és Tapsoni Anthimi János tótországi albánnak adományozta. Anthimi János fia János 1454 február 3-án az ő részét Hunyadi Jánosnak adta el, ki után Mátyás király birtokába került, a ki 1469-ben ismét eladományozta. A XV. század második felében a Harmadi vagy Harmati család birtokában találjuk. E család alapítója, Imre deák, 1478-ban szerepel. Harmad a török hódoltság alatt egyre pusztult. 1557–58-ban csak három házból állott. 1561-ben Székelyszegi István volt a földesura és ekkor csak két portáját írták össze. 1564-ben ismét három ház után adóztatták meg, ezután elpusztult. A XVII. század elején szerb pásztorok szállották meg. 1628-ban Bethlen Gábor, Dézsi György harminczadosnak adományozta. 1655-ben Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dienes György nyernek rá királyi adományt. A török kiűzetése után még egy ideig megvolt és 1717-ben 10 házát irták össze, de 1723–29 között a szerbek elvándoroltak innen s ekkor a temesvári igazgatóság pusztaként a perjámosi lakosoknak adta ki bérbe. Ma egészen beleolvadt Perjámos határába.
Perjámos: – 1. A róm. kath. templom. – 2. A kolostor. – 3. A községháza.
