Tárcsó.
Tárcsó.
Tárcsó. Azelőtt Sztarcsova. A Duna és a Nadella folyó között fekvő nagyközség. Házainak száma 753, lakosaié 3797, kik nagyrészt magyarok, német-, horvát- és szerbajkúak és római katholikus és görög-keleti vallásúak. Az 1723–25. évi térképen Starzova néven, a pancsovai kerületben, a lakott helyek között találjuk. Lakosai ekkor már szerbek voltak. Mikor 1761-ben Mária Terézia a rokkant katonák gyarmatosítását elrendelte, Sztarcsovára is telepítettek ilyeneket. 1765–68-ban német családok költöztek ide, míg a szerbek egy része eltávozott. II. József császár 1768 május 7-én délmagyarországi útja alkalmával ezt a községet is meglátogatta. 1872-ig a német-bánáti Határőrvidékhez tartozott, de ekkor Torontál vármegyébe bekebelezték. Az 1873. évi kolerajárvány a lakosság 10 százalékát ragadta el. A községben három templom van: két görögkeleti szerb és egy római katholikus. Az utóbbi 1868-ban épült. Jelenleg a vojloviczi kalugyer-kolostor, maga a község, Milutinovics S. fiai és a m. kir. erdőkincstár a legnagyobb birtokosai. Van a községben hitelszövetkezet, önkéntes tűzoltó-egyesület, temetkezési egyesület, a délvidéki szerb földmívelők egyesületének fiókja, egy tégla- és cserépgyár s egy gyapjukártoló-gyár. A határban fekszik a Pillmann Nuka-domb, mely tele van csontmaradványokkal. Úgylátszik, hogy hajdan temetkezési helyül szolgált. A községhez tartozik Milutinovics-puszta és a vojloviczi kalugyer-kolostor. Az utóbbit pusztaként a Mercy-féle térképen is megtaláljuk. A kolostor 1761-ben már fennállott és körülötte házcsoport is volt, mely azonban az 1783. évi térképen már nincs feltüntetve.
