A keresztelő.
A keresztelő.
A keresztelést, ha csak lehet, a legtöbb helyen vasárnapra halasztják. A keresztszülőket többnyire a rokonság közül választják és minden gyermeknél mást kérnek fel keresztatyának (Path vagy Päther) és keresztanyának (Good vagy Godl). Keresztelés után a keresztszülők hazamenet czukrot osztogatnak az ismerősöknek és a gyermekeknek, ezzel is kifejezve ama kívánságukat, hogy a megkereszteltnek édes legyen az élete.
A gyermekágyas asszonyt sorban látogatják a rokonok és gratulálnak neki. Az elsőszülöttnél rendesen nagyobbszerű keresztelő-lakomát (Kindschenk) csapnak, de a többinél már csak a komákat vendégelik meg. A gyermekágyas asszony néhány napon át a komától és komaasszonytól bőséges élelmezést kap, annyit, hogy akár az egész család jóllakhatik belőle. A gyermeket rendesen a keresztszülők nevén keresztelik. Kedvelt nevük: Hans (János), Kloos (Miklós), Matz (Mátyás), Szepp (József), Pit (Péter), Jakab, Nancsi (Anna), Mári, Lissz (Erzsébet), Waavi v. Bewi (Borbála), Évi, Susi stb. – Karácsonykor és húsvétkor a keresztszülők ajándékot adnak a keresztgyermekeknek, a kisebbeknek mézeskalácsot, süteményt, diót, almát, piros tojást a nagyobbaknak pénzt.
A gyermekek kedveltebb játékai: kora tavaszszal a babozás, gombozás, golyózás, majd később a lapdázás, magánosan és társaságban. A sárkányeregetést is nagyon szeretik. A gyermekélet szokásaihoz tartoznak az alakoskodások, a mikor csoportokra oszolva, jelmezes ruhában, különféle mondókák előadásával járnak házról-házra a faluban.
Egyébként szokásban van a húsvéti öntözés is, bár nem oly módon mint rég, mikor csöbör-vízzel öntötték le a leányokat.
Pünkösdkor már csak itt-ott szokás a későnkelőket néhány öltéssel az ágyneműhöz odavarrni. A májusfa állítása is lassanként kimegy a divatból.
