A hajózható Bega-csatorna.
A hajózható Bega-csatorna.
A Temesvártól Begafőig kiásott Bega-csatornának tulajdonképen az volt a czélja, hogy Temesvár és a Tisza folyó között rendes vízi utat teremtsen. Az ármentesítést ez a csatorna csak mellékesen szolgálta. A csatorna azonban kezdetben nem felelt meg hivatásának, egyrészt méreteinek elégtelensége miatt, másrészt pedig, mert a csatornába jutó fölös árvizek a hajózást akadályozták és a mellett még veszélyes iszapolásokat és partrongálásokat is okoztak és csak a kiskostélyi tápláló-zsilip és a kistopoleczi árapasztó-zsilip kiépítésével lett a Bega-csatorna rendszeres hajózásra alkalmas.
A XVIII. század utolsó évtizedeiben a csatornát elhanyagolták és a csatornába jutó fölös árvizek azt erősen megrongálták. A XIX. század első félében a Bega-csatornára irányuló minden tevékenységet az ármentesítés kötötte le és a hajózó út javítására irányuló rendszeresebb intézkedések csak a század második felében indultak meg.
Az 1853–1855. években a rendellenesen kiszélesedett és sekélylyé vált csatornamedret 60–80 m. távolságokban kíépített rőzsesarkantyúkkal 24 méternyire összeszűkítették, a sarkantyúk közötti részt pedig fűzfadugványokkal feliszapoltatták. Ez a rendszer, párhuzamművek alkotásával és a meder kotrásával kiegészítve, a hajózó út javításának, s fenntartásának maig is alapul szolgált.
A Bega mederviszonyaira vonatkozó első részletesebb műszaki adatok 1842-ből származnak. Ezeket a mai állapottal összehasonlítva, megállapítható, hogy a fentebb említett rendszerrel a rendes hajózási vízszín, illetőleg a hajózási vízmélység 32 czentiméterrel növekedett.
Az 1863. évi nagy szárazság után következő országos inség alkalmával, az állam a népnek keresetet adandó, a Bega baloldali töltését Torontáldinnyéstől Tárnokig 27 km. hosszban 3.2 m. magasságig felemeltette.
1868-ban társadalmi úton indult meg a kezdeményezés a Bega-csatorna állandó hajózhatóvá tétele iránt, a mennyiben egy erre alakult társaság a Bega-csatornának zsilipes csatornává való átalakítására és öntözésre való berendezésére kapott engedélyt. E terv azonban kivitelre nem került, mert egyrészt a pénzügyi viszonyok kedvezőtlen volta, másrészt pedig az ártér-érdekeltség bonyolódott viszonyai azt megakadályozták.
1871-ben Képessy József, kir. főmérnök, a Bega-csatornának zsilipes hajózó csatornává való átalakítására is készített tervet és költségvetést, de a kivitelt a kedvezőtlen pénzügyi viszonyok elodázták s az 1882:XXVI. t.-cz. alapján láttak a Bega hajózási út rendezéséhez. E törvény alapján több terv készült, de kivitelre egyik sem került. Ez időtájt azonban már foglalkozni kezdtek az Alsó-Begán az állandó hajózás biztosításával. Azok a munkálatok ugyanis, melyeket eddig a Bega hajózhatóvá tétele érdekében végrehajtottak, még nem 175biztosították a hajózást minden vízállás mellett; mivel pedig kotrásokkal, sarkantyúkkal és egyéb rendes folyamszabályozó munkálatokkal a vízmélység növelhető nem volt, a hajózás állandó biztosítása érdekében duzzasztó művek és zsilipek alkotása, vagyis az Alsó-Bega csatornázása vált szükségessé. Az erre vonatkozó terveket »A Ferencz-csatorna torkolat munkálatai m. kir. művezetősége« dolgozta ki 1899-ben és a kivitelre elfogadott tervek végrehajtását az 1900. évi május elsején Nagybecskereken felállított »Alsó-Bega hajózási m. kir. kirendeltség«-re bízták.
